Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

nek, inkább nehéznek. így sem maga elől, sem az elől, a’ kinek magyaráz, nem mé- gyen el semmi úgy, hogy az, a’ mennyire lehet, világos ne légyen.

3- szór. Ki kell mutatni a’ magyarázás- bann az egész Reszéd summáját; ennek részeinek egymással való öszszeköttetését, az apróbb részeknek és szententziáknak summáit; és azonn kell igyekezni, hogy az egész Hely értelmét, áz, a’ ki előtt magyarázunk, okaival együtt lássa és felvégve.

4- szer. Ne mondjon a’ Magyarázó sem többet, sem kevesebbet, hanem annyit, a’ mennyi szükséges a’ Hely telyes megértésére, és így praecisioval éljen. Sok Magyarázók vétettek ez ellen a’ régula ellen, vétenek mind e’ mai napig, (de könnyebb is ezt régulába tenni, mint követni.) A’ Régibbek ^ hogy tudósoknak tartódjanak , mert azok is voltak köztök sokann, bőv philo- logiai, dogmaticai, és archeológiái kérdéseket feszegettek, és fejtegettek, melyekre éppenn azonn a’ Helyenn, hol megjegyződ- tek, nem lett volna szükség; az Újabbak közzűl pedig sokann azt se mondják, a * mit kellene; többenn vágynak pedig olyanok, kik szükségtelenül bőltselkednek a’ Bibliai történetek, ’s ezeknek rendes vagy rendkívül való kimenetele felett, azért, hogy mindent természet szerént való történetnek lenni megbizonyíthassanak , a’ szent íróknak ellenére. Azért

5- ször. Bizonyos tzélt kell feltenni az Új TestamentomMagyarázójának. Vége van akkor a’ magyarázásnak, ha megmondta, mit értett á’ Sz. író, és mitsoda értelem- benn vegyük szavait. Eddig terjed ki a*

243 Magyardzds Bégúlái.