Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Criticus Magyarázónak foglalatossága. Éhez rovidenn, ott, hol hely van, hozzá lehet adni a’ Theologusi és Prédikátori Magyarázatokat: azaz, meg lehet rovidenn említeni, hogy ennek a’ Helynek mitsoda haszna van a’ Hit Ágazatjának megerősítésére, vagy a’ Nép előtt valamely kötelességnek ajánlására.

§. 47. Különösenn pedig az Új Testa- mentomi Szent írás a’ Keresztyén Hitnek és Erköltsnek fundamentoma lévénn: a’

Hitre és Erkőltsre tartozó Helyeknek magya- rázásábann e’ következő' Régulákra figyel- mezünk.

1. Minthogy sok olyan dolog van az Új Testamenbann, a1 mi úgy látszik, hogy egyenesenn az Apostolokra, és az akkori Keresztyénekre tartozott: {locale, temporale, individuale) a’ Magyarázó kötelessége az ilyen Helyek körűi megmondani, mitsoda ezekbenn közönséges, vagy minden időbeli Keresztyénekre tartozó. Ebbenn a’ Magyarázónak vezérül szolgál az egész Keresztyén Vallás Alkotmánnyá ( Analogia Fidei) , és a1 Józan Ész ( Sensus Communis). p. o. rp Krisztus követőinek el kell hagyni Szüléiket , Hivatalokat; közönséges Bírák elibe nem kell vinni ügyeiket: nem o’ Törvény megtartása, hanem Hit által igazál meg ember Isten előtt, ’s a’ t.

2. Ha valami nagy meghatározással van mondva: mutassa ki a’ Magyarázó azt, a’ mi abbann határozatlan; p. o. az Elválasztásról való tudomány. Ebbenn az Apostol maga jó utat mutat.

A' Hitre és Erk. tartozó Helyek Magy. 249