Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

MÜ Keresztyén Magyar Szókról. 235

lanchthon, Mathias Flacius, Gerhard, Ca- lovius, kivált Glossitis, Chemnitz, és másoknak, kik ezt követik a’ Harmonia készítésében». Joli. Ern. Imm. Walch, Baldui- nus, Geier, Pfeifer, van der Hardt, r/t/j, Rn mb ach, ( ki az Anglus Dodriggenek és Burkittnak az Új Testamentomra való Paraphrazissát Német nyelvre lefordította); Carpzow , Loescher, Baumgarten , Mosheim , ’s a’ többek : nem említvénn itt az újabbakat, kik a’ régieknél sokbann elébbvalók, sokban» hátrábbvalók. Lásd ezekről a’ Biblia Magyarázókról, Walchii Bibliotheca selecta T. IV. és Buddei Isagoge, p. 1490. — A’ Protestánsok között a’ XVI dik Században» alig hogy lábra kezdett kapni a* jobb Exegesis, attól lehetett mindjárt tartani, hogy az a’ maga hibás oskolai formájára viszszaesik, és kevésbe múlt, hogy azt el nem rontotta a’ dogmatizáláshoz, és polemizáláshoz való nagy kedv. Sok hasznot tett ebbenn Béza, az Új Testamen- tomnak Deák fordítása, és a1 Jegyzései által; úgy szintén Castellio is, (Chateillon, Bisilíai Prof. megholt *1563.) hasonló fordításával; kivált Glasíius igen derék, és a’ mai napig is a’ maga valóságos betsét megtartó Philologia Sacra-javai, kivált kép- penn pedig Grotius. Ez megérdemli kiilö- nosenn, hogy esmerjük, mint Exegetát,

§. 43. Grotius Commentariusí írt minden 0 és Új Tesiamentemi lönyvekre: jobbak azok, melyeket az Új Testamentomra írt. Ez a’ nagy érdeme van Grotius* Dák, hogy az Ó Testamentumot, és annak Görög fordításit sokkal jobbann együv«

nézte