Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
A’ Reális Parallelismus, vagy 1. A’ Históriábann van. p. o. az Evan» gyéíiomokbann; vagy 2. A’ ’udománybann. p. o. i. Kor. VII. 19. és Gal. VI. 15. — 2.Kor. I. 21. i.Ján. II. 20. és 27 lásd w. 24. — Van még egy neme a1 Parallelismus- nak a’ Bibliábann: mely Parallelismus mem- Irorumrtak mondódik, és az Ö Testamen- tomi Poeticus Könyvekbenn uralkodik, mi- dőnn t. i ugyan azon szententzia, más szókkal, vagy még valamely esméret (notio) járúlvánn hozzá, újra elöhozódik a’ másik utánn. így az Üj Test. Luk. XI. 27. boldog annak a’ gyermeknek az annya. Luk. I. 46—52. az Isten igazgatja az embereknek sorsokat. §. 20. 5.-^’ Görög íróknak, kiknek akár heszédjek, akár idejek legközelebb járul az l?j Ten’ a mento mi írók beszédjéhez , és idejéhez , hasznokat veheti a Magyarázó; sőt még a’ Deák íróknak is. Nem keil tehát minden kiilömbség nélkül vi’sgálni e’ végje a' Külső írókat. Hallgatni kell a’ beszéd értelmére, helyére, módjára, nemére. A’ mit a’ "Sidó beszédből kell világosítani, nem kell ezt amazokból venni; a’ melyeknek új jelentést adtak, nem kell azokat a’ külső Írókból meghatározni akarni. Nem is azért kell ezeket együvé nézni, hogy az Új Testamentomi stilus tisztasága megpró- báltassék, vagy hogy azoknak írásoknak törvényi határozzák meg, hogy az Új Te- stamentomi írók mit írjanak. Ha egész szólásokat nézünk együvé: nem elég tsak egy ?8S Parallelismus.
