Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
meg lehet tudni azoknak jelentéseiket e’ következendőkből: 1. Némely szókban«, mint a’ dolgok elnevezésére felvett jegyeknek, a’ jegyeztetett dolgokkal való öszveköttetéstkből: onomatopepojemrnonaak nevezik, (murmur, susurrus, susogás ) 2. Az Etymologiából. p. o. fama, providus. 3. Az Analógiából; p. o. a'mint doceo, doctum tói, jön doctor, qui docet: úgy augeo, auctum-tól jön auctor, qui auget consilio; javalló, tauátsló Eihtlodulos, maga magát, senkitől nem kénszeríttetvénn , a’ más szolgaialjara adó. Ethelasteios, a’ki nagyonn igyekezik rajta, hogy szépnek tessék, és szép légyen: így ez a’ ritkább szó az Új Testamentombann, Ethelothreskeia, jelent affectata rcligiót, azaz, olyan tiszteletet, melyet az Isten nem kíván, hanem az ember maga találja, és maga gondolja ki, hogy mivel tisztelje az lsteut. 4. Az abbann az idöbcnn élt íróknak valamely szóval való élésekből; p. o. a’ Cicero írásibann lévő szókkal initsoda jelentésben« élt Caesar, vagy más akkori íió. 5. síz íróktjak magok tulajdon magyarázataikból; p. o. í.Ján. II. 16. a’ xca/uc$~ onn nem -ért mundust, vagy rés creatát, hanem malust: ebbó'l tetszik meg, mert ma^a így magyarázza: t7r£v/uicL capxc;, ’s a’ t. a’ testnek kívánsága. 6. -/T parallelus Helyekből; p, o. mit jelent ez a’ szó mysterium, lásd Róm.XVl. 2,5. 26. Kol. I. 27. Eíéz. 111. 4. £. Kitalálásáról szálló Régúlák. 143
