Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Törvénnyeiröl.

d) Arra is kell vigyázni, hogy valyon bizonyos és nyilvánnvaló-é a’ Tanúbizonyságok; vagy az emlékezőtehetségek gyengesége, vagy a’ magok alkalmaztatása miatt estek a’ változások.

e) Ha valamely Helyet a’ Páter a’ Com- mentariussábann nem említ: még ebből nem következik, hogy az a’ Hely nem volt a’ Textusábann. Ha pedig a’ kihagyott szó nevezetes, a’ Hitre, vagy ErkÖltsre nézve, akkor a’ Commentator eloltunk gyanús.

10. Az Eretnekek írásinak Darabjait , melyek megmaradtak, nem kell megútálni az Üj Testamentom Criticussának; mert ezek a’ Textust nem mindenütt rontották el.

n. Ügy kell a’ szókat megszaggatni, a’ commákat, Készeket feltenni, a’ mint az Üj Testamentomi írónak szóllása módja, írásának summája, a’- beszéd függése kívánják. Róm. IX. 5.

§. 49. Minthogy pedig minden Criticai munka által is többet nem lehet tsinálni, hanem tsak ennyit, hogy azt határozzuk meg: melyik a’ hihető, nem pedig az egyedül való eredeti Olvasás: — mert itt a’ proba- bilitásnál feljebb nem mehetünk — látni való, hogy nem sokat lehet kívánni a’ Bibliai Criticustól, többet legalább nem, hanem tsak annyit, a’mennyit tehet; ezenn kivid, hogy itt sem egy részre, sem más részre addig meghatározást nem tehetünk, míg mind a’ kettőt jól meg nem vi’sgáljuk.

Az Üj Testamentom Criticáját uehézzé teszik, a’ rég-idő-ólta oltalmazott vélekedések; az az írás módja, mely külöm- 1 ií- bö-