Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

Jésust, de bűneit ezerszer meg-siratta. Akartva Uramat én sokszor mcg-tagadtam,

De gonoszságimat még soha nem sirattam lésus meg - átkozta nagy’boszszú haragjában ,

Gyümoltstelenséget a' meddő füge fában, Uram! még én rajtam gyümoltset nem.találtál ,

És tsuda! még eddig engem meg-nem átkoztál

Hálá-adatlanúl girádat el-rejtettem

És a’ jószágídat rútúl ei-szélesztettem. Parantsolatidat akartva által hágtam,

És ellenségiddel egy száraz tsonton rágtam.

Spk boszszú-állásra mérgemben fel-for- tyantam

És gonoszságimnak tetéjire rohantam, Mints oily nagy gonoszság, mellyet el-nem követtem,

Mints feslett kívánság mellyetnem tsele- kettem

Hát meg-érdemlettem, hogy pokol mélységében

Iskariótessel lelkem örökké égjen?. Tudora mindazáltal, óh Isten ! kegyességed

Nagy örökké ahoz, ki malasztért kér téged:

.0 a37 0