Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

Tudom , hogy a' biínö9 valóban ki-tisztittja Szivét nagy bánattal, és Te hozzád for- dittya.

Ötét bé-fogadod, ’s tőled el-nem taszítod , SÖtinkább szivedhez mint fiadat szorítod,

Eb az , mi engemet bűnömből fel-ébresz- tett,

Es bizodalomra nagy búmban feJ - gerjesztett ;

Mert én-is reményiem hunom meg-enge- dését,

Szent Trónussod előtt, 's malasztnak meg-nyerését.

Lám! az én lelkem-is előtted bűnét vallya 'S törődött szivemet nagy fájdalom fur- dallya,

Nem hogy a’ helyemet Mennyekben elvesztettem ,

És pokol tüzében helyet meg-érdemlet- tem ;

Nem ez bánatomnak oka, és siralmomnak, Hanem tsak egyedül, hogy édes Alkotómnak

Színét meg-bántottam; ez szemből köny. vet nyomoz,

Ez gyötrilelkemeí, ez, ez fajdalmai okoz.

Én tékozló fiú! a' kegyes Teremtomet,

Ki engem alkotott,Atyámat ’s szeretőmet, Ki okos lélekkel engem fel-ékesitett,

& *38 0