Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

10 által minmagunkat s a tisztitó tűzben levőket segíthetjük. — Ekép az anyaszentegyház szertartásaiban s ünnepeiben leg- czélszerűbb eszközöket nyújt érzelmünk felélesztésére s szivünknek Isten és erkölcsiség iránti fölmelegitésére.

Már az ó szövetségben megparancsolá Isten Mózesnek hogy az isteni szolgálat minden pompa- s ünnepéllyel tartassák. 0 pontosan meghatározta: milly áldozatok s milly módon mulattassanak be azok. És Mózes Isten parancsára évenként több ünnepet rendele, hogy a népet a vett isteni jótéteményekre emlékeztesse, s Jehova iránti szeretetre s hálára gerjeszsze. így rendelé a husvétinnepet, csodálatos kiszabadulásnak hálás emlékére az egyiptomi szolgaságból; pünkösdöt a sinai törvényhozásnak; a sátoros ünnepet pedig a pusztában 40 évi tartózkodás s csodálatos föntartás- nak emlékére.

Igaz, hogy Krisztus az ó szövetségi szertartásokat el- törlötte, mert azok csak előképei voltak annak, mi később üdvözítőnk halála által teljesült; de az isteni szolgálat körüli küljeleket nem csak hogy el nem törlötte, hanem inkább azok közöl sokat ö maga is.megtartott s használt. Tudjuk, hogy ö magát körülmetélteté; János által megkeresztelteté; 40 napig böjtölt; a jeruzsalemi templomban minden ünnepnapon megjelent; a végvacsorán megmosta apostolainak lábait; vévé a kenyeret, megszegé s megáldá azt a kehelyben lévő borral, s átadá tánitványainak (Mát. XXVI. 26.) Ez bizonyára csak külső jel, s ünnepélyes szertartás vala. Továbbá ö tanítványaira lehellett, midőn nekik a bűnök megbocsátására a sz. lelket adta (Ján. XX. 22.) Apostoli s tanitvá- nyinak megparancsolá, hogy azokat, kik tanítását fölveszik, megkereszteljék. (Mát. XXVIII. 19.) 0 szenvedése előtt nagy pompával Jeruzsálembe ment (Mát. XXI. 8.). — Még a csodáknál is élt Jézus külső jelekkel. így kezeit a betegekre tévé s őket meggyógyítá (Márk. IV. 40.). Egy siketnéma gyógyításánál ujjait tette annak fülébe, nyelvét nyállal illelé meg, fohászkodék és mennybe föltekintvén, mondá neki: „Effeta!“ az az: nyilatkozzál meg (Márk. VII.