Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

32.)- A kenyereket s halakat, nép közt a pusztában ki- osztandókat, megáldotta. Jézus tehát az isteni szolgálat körüli külső szokásokat nem törölte el; sőt ö maga hozott be a keresztség és oltári szentségnél némelly szertartásokat, és apostoli- s ezek követőinek teljes hatalmat adott a hívek szükségeihez képest még többek rendelésére, midőn őket a kötői s oldói hatalommal fölruházta. E hatalommal ők minden időben éltek is. Az apostolok kezeik föltevése által adák a sz. lelket a megkeresztelteknek (Ap. tört. VIII. 17.); s kezeik fötevése által rendelének utódokat (Tim. 1. IV. 14.). Az apostolok s utódaik, a püspökök, az uj szövetségi áldozat ünnepélyéhez, a szentségek kiszolgáltatásához s más vallási cselekedetekhez sok érzéki szertartást kapcsoltak , s vasárnapon kívül más ünnepeket is rendeltek. Az anyaszentegyház zenével, énekkel, föstészettel, szobrászattal s más szép művészetekkel él, hogy a rábízott érzékfölötti tanítmányokat érzékítse, s hogy azok egyszersmind annál nagyobb hatással bírjanak az értelmes érzéki lényekre, mikép az emberek érzetét áthassák, s az akaratot ezen tanítás szerinti cselekvésre indítsák.

De hogy a vallási szokások és szertartások jótékony czéljoknak megfeleljenek, hogy hitünk mély titkainak szemlélésére sa legfőbb Valóság imádására s szeretetére lelkünket fölemeljék; mindenek előtt azoknak valódi értelmét kell tudnunk. Ide tartozik szükségképen:

1 §

Az áldozat.

Minden népnél találunk vallást, egy legfőbb lénynek megismerését, annak tiszteletét és imádását. Minden nép iparkodott tiszteletét e legfőbb lény iránt nem csak belsőleg, hanem külsőleg is, áldozat által, megmutatni,, az az: ők az Istennek választott ajándékot (például állatokat, gyümölcsöket stb) hoztak, s ezt ők közönségesen vagy egészen