Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
nioknak nagysága s fenséges szerkezete, fényes kivilágítása, az oltárok ékessége, a szép föstmények, képszobrok, 'az ünnepélyes zene, a szível emelő ének legmélyebb tisztelettel töltik s készítik el keblünket az igaz ajtatosságra s a legfőbb valóság imádására. A legjelentékenyebb szokások és szertartások között a mindennapi vérontás nélküli megújítása Krisztus Jézus halálának, az úrnak minden ünnepe nyilvánosan hirdetik Istenünk szeretetét s irgalmasságát, hálára s viszonszeretetre szólítnak föl bennünket, alázatosságot, bizalmat és vétekgyülöletet csöpögtetnek belénk. Az alázatosságot üdvözítőnk jászolánál tanuljuk. A világ hiúságát s múlandóságát érezzük, midőn fejünk hamuval behintetik, és midőn nagyböjtben üdvözítőnk szenvedése ábrázoltatik. Nagypénteken a szentség imádásúl ki nem tétetik, hanem a puszta keresztfa mutattatik csak. Akkor a szív mély szomorral s a vétektől igaz borzadással töltetik el. A föltámadás vigasztaló biztosítást nyújt, hogy adósságunk eltöröltetett, hogy Isten velünk kibékült, s hogy egykor az örök életre mi is föltámadunk; ha a bűnnek meghalunk, s azt keressük, mi fölöttünk van, hol Krisztus Isten jobbjáig ül. A sz. lélek küldetése elcsüggedt szívünket föléleszti s gyengeségünket minden rósz elleni harezban megedzi. Az ártatlanságnak tiszta ruhájában látja a kereszt, katholikus a boldog, szűz Máriát, Isten anyját, előképül, hogy szíve tisztaságában s gondolkozásmódja őszinteségében hozzá hasonló lenni törekedjék. Istvánnal halni tanul üdvözítőjéért s annak tanításáért; Pétertől s Páltól pedig igaz vallási buzgalmat; és a szám nélküli szentek neki ép annyi indokok, hogy ö is tűrjön s küzdjön, valamint azok tűrtek s küzdöttek. Milly hatalmasan emelkedik szívünk a tisztitó tűzben szenvedő lelkeknek évi emléknapján? Itt látjuk ama dicsőséges viszonyt, melly által a föld az éggel összekap- csoltatik. Ez minket arra tanít, hogy mi egy jobb világ polgárai vagyunk, s hogy a keresztényeknek szeretete a halállal nem hal el, minthogy a szentek rólunk gondoskodnak , értünk könyörögnek, és mi viszonos könyörgésünk