Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
70 Anyaszentegyháznak első századában a püspöknek vagy ez által rendelt papnak gyónt a nép. Ha a pap jónak találta, vagy ha a vétek nagy, ismeretes és híveknek botrányul volt, a bűnösnek egész kereszténység elölt kelle gyónni. Ezt Origenesnél olvassuk: (II. egyházi beszéd) — „Jól megvizsgáljátok, — így ir ö — kinek akarjátok bűneiteket meggyónni. Először az orvost vizsgáljátok meg, kinek elébe betegségtök okát akarjátok terjeszteni, kinek is tanácsát ismert képessége s szeretete következtében kövessétek. Ha ö szükségesnek találja, hogy vétkeiteket az összegyűlt egész község előtt gyónjátok meg, azt saját üd- vötök s mások lelki épületére tennetek kell.“ A gyóntató atyának meg kell határozni, milly bün- törő cselekedeteket végezzen a bűnös s vájjon magánylag-e vagy nyilván. A büntörő cselekedetek, mellyeket el kelle végezniök következők valának: Nem részesülhettek az Ur asztalában, míg kiszabott büntörő idejöhet el nem töltötték s magokat erős fogadás által a föloldozásra méltókká nem tették; ima, böjtölés, alamizsna, virrasztás, betegápolás s több efféle jó cselekedet által tartoztak bűneikért eleget tenni. Azok, kik nyilvános büntörés alá vettetlek, 40. napi böjtnek első napján, közönségesen a püspök előtt, szörzsákba öltözve jelentek meg, mert ez vala régieknél a szomorúság ruhája. A püspök a templomban fejeiket hamuval hintébe,s arcczal földre borullak, mig ős a hívek érettök nyilvánosan imádkoztak. Ezután a püspök beszédet tartott hozzájok, melly- ben nekik kinyilatkoztalá, hogy a közönséges isteni szolgálatból kizárvák, s őket egyszersmind Isten irgalmassá- gábai bizakodásra serkenté, végre az egyházat el kelle hagyniok. A nyilvános büntörök közönségesen négy részre oszlattak: Első osztályúak sirók-nak (fientes) neveztetlek. Ezek az egyház elölt állottak, hol az egyházba jövő híveket, hogy érettök imádkozzanak, kérték. Szent miseáldo- zalnál érettök mindenkor különös imák végeztettek.
