Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 71 Második osztályúak hallók-nak (audientes) neveztettek. Miután a bűnösök kiszabott idejűket a sirók közt el- töltölték; az egyháznak első részébe mehettek s a szent- irás magyarázatát hallhatták. De ezután , valamint a hite— lemzök s pogány ok , az egyházból kiparancsollattak. Harmadik osztályúak a leborultak (prostrati), kik az egyház második részébe bocsáttattak; hol letérdeltek vagy arczukkal földre borultak, mig érettök bizonyos imák mondattak. Ezen imák alatt a püspök vagy az áldozár kezeit fölöttök gyakran ki szokta terjeszteni. Negyedik osztályúak az eg.yüttállók (consistentes) s azért neveztettek igy, mivel az egyházban ama helyen állottak, hol a szentirás olvastatott avagy annak lépcsőjén, a megkeresztelt hitelemzökkel együtt s az egész isteni szolgálaton jelen lehettek. Többi hívektől azáltal különböztek, hogy ollári szentségben nem részesülhettek még, s azért áldozékot sem adhattak. Kiállott büntörés után a bűnös, közönségesen zöld- csütörtökön, föloldoztaték, s ismét az anyaszentegyház kebelébe fogadtalak. A bűntörés sokszor több évig tartott, sokszor egész életen át. Egy hitszegének, például, hét évig kelle büntörést tartani s 40. napig kenyér s viz melleit böjtölni. Ki vasárnap szolgai munkát végzett három napig; ki isteni szolgálat alatt az egyházban beszélgetett, kenyér és víz mellett tiz napig,böjtölt. Nagyobb lopásért öt, kisebbért egy évig kelle nyilvánosan; hittöli eltérésért egész életen át büntörést tartani. Ha a büntörö büntörés ideje alatt ugyanazon bűnt vagy mást követett el, büntörését újra kelle kezdenie; ha pedig nyilvános büntörés után követé el ismét ugyanazon vétket; nem engedtetett meg neki másodszor ugyanazon büntörés, nyilvános isteni szolgálatnál ugyan megjelenhetett, de ollári szentségben nem részesült, csak végóráján, ha igaz töre- delmességének igaz jeleit adá. A kér. katholika egyháznak eme erős fenyítéke, melly IX. században hanyatlani kezdett ugyan, de XIII. századig
