Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

— 69 zunk meggyónni, bár mi azt alallombaii követtük is el, vagy beszédben avagy csak gondolatban vétkeztünk — mindent tartozunk meggyónni.“

5) Sz. Ambrus, milánói püspök, IV. században , bün- törésról igy ir: (I. könyv- 8. fejez.) ,,Ez időtől fogva minden bűnt kerüljünk, minthogy nem tudjuk valljon később meggyónhatjuk-e vétkeinket Istennek s a papnak.“

7) Szent Jeromos, IV. században (Mát. XVI. fej. föl. magy.) ezt mondja: „A pap tisztje szerint csak akor cselekszik s határozhatja meg, ki érdemes föloldozásra, s kinek kell azt megtagadni, ha a vétkeknek különféle nemeit hallotta.“

8) Sz. Ágoston 392. beszédében: „Tartsatok büntö- rést az anyaszentegyház szokása szerint, hogy az érettetek imádkozzék. Ki se csalja meg magát az által: én belsőleg s Isten előtt végzem büntörésernet, ő nekem megengedend, mert tudja, hogy lelkemben büntörést tartok. ...S hiába adatott az anyaszentegyháznak kulcshatalom? —Eképaz üdvirat és Jézus Krisztus szava erönélkülivé tétetik. Kérj meg tehát egy papot, úgy — mond sz. Ágoston egy beteghez — (a beteg látogatási könyvében) — hogy léged meglátogasson s tárd ki előtte lelkiesméretedet. Ne hadd magad bár kinek balvéleménye által is, elcsábíttatni, ki léged a felöl akar meggyőzni, hogy ama gyónás, mit nem a papnak, hanem Istennek teszesz , megmenthet-“

E példákból eléggé kiviláglik , hogy bármikép elkövetett vétkek a keresztény katholika egyházban apostolok idejétől fogva a gyónásban a papnak előterjesztettek s hogy e gyónás szent keresztség után elkövetett bűnök bocsánatára már rég'öl fogva szükségesnek tartatott. A gyónás tehát isteni s nem emberi rendelmény; ez egyetlen eszköz mit Jézus sz. keresztség után elkövetett bűneiknek megbocsátására hagyott, s miben a kér. katholicus ember — legyen az tudós vagy tudatlan, elöjáró vagy alatvaló , pap vagy nem — tartozik vétkeit az e végre rendelt papnak meggyónni, ha azoktól föloldoztalni kivan.