Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

hogy az apostollal mondhatják: „Mi Krisztus jó illata vagyunk,“ (II. Kor. II. 15.)

A különféle szereknek vegyitéke — t. i. az olajnak s balzsamnak — a sz. Lélek ajándékinak különféleségét jelenti.

Kenés alatt a keresztatyák vagy anyák jobbjukat bér- málandóik jobb vállára teszik, és ekép őket lelki fiaiknak — leányaiknak — fogadják, az áitalok megújított hitvallásról bizonyságot adnak, s hogy őket e hitvallás igazságainak pontos teljesítésére figyeltetni fogják. Végre kenés után a püspök két ujjával kissé megüti a megkentnek arczát, mondván: „Békesség veled.“ Ezen ütés azt jelenti, hogy a hitben állhatatos legyen, s a világi csapásokat és viszonyokat olly bé- ketüréssel szenvedje, mint Krisztus. Szent kenés után a püspök kéri az Istent, hogy erősítse meg híveiben, mit bennök a bérmálás szentsége által mivel, és következőleg imádkozik : „Uram, ki apostolidnak sz. Lelket adtál, és áitalok, mint követőid által, másokra is osztogattatni akartad, tekintsd irgalmas szemeiddel jó híveidet, kik sz. olajjal meg- kenettek, hogy azon sz. Lélek reájok szállván, őket maga templomának tegye, és abban állandóan maradjon, ki az atyával és ugyanazon sz. Lélekkel élsz és uralkodói mind örökön örökké, amen.“ Ezután a megbérmáltakra áldást ad.

Legyenek ezek mélyen vésve szivünkbe egész éltünkben. Emlékezzünk meg azokról, valamint a bérmálás szentségének malasztjáról is, fökép a bérmálás fölvételének évnapján és pünkösd ünnepén, mikor a sz. Lélek apostolokra szált. Adjunk ekor hálát az Istennek a malasztért és fogadjuk újra , hogy Krisztus hitében élünk és halunk.

— 64 —

32. §.

Oltári Szentség.

Jézus utolsó vacsorán — mint fönebb érintők — miután megette tanítványaival a húsvéti bárányt, melly halá-