Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
lát elölegesen példázta, újra véve a kenyeret és bort, megáldd , s tanítványainak adá, mondván : „Egyetek ebből, mert ez az én testem, melly értetek adatik; és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem az új szövetségé, melly sokért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjetek emlékemre.“ (Mát. XXVI. 20— 28. Márk. XIV. 17-24. Luk. XXII. 19—22. I. Kor. XI. 23—25.). Szent Jánosnál is illyen parancsot hagyott: „Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az emberfiának testét és nem isszátok vérét, nem lészen élet bennetek. Ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van.“ Mikor s hogyan teljesíték Krisztusnak e parancsát a keresztények az apostolok idejétől fogva rnostanig; főnebb a sz. miseáldozalnál előadtuk. Itt csak röviden értekezendiink: 1) hogy miilyen készület kívántatik az oltári szentséghez; 2) mikor s hányszor részesüljünk abban; 3) a gyermekeknek; 4) a betegeknek áldozásáról. Mi a készületet illeti, ez kétféle, lelki és testi. A lelki készület abban áll, hogy az ember az oltári szentséghez tiszta leikisméreltel járuljon. Ha tehát bűnösnek érzi magát, bánja meg bűneit, bűntörö szentség által tisztuljon ki belőlök, megemlékezvén sz. Pál apostol szavaira: „Próbálja meg magát az ember, és úgy egyék ama kenyérből és igyék a pohárból, mert, ki méltatlanal eszik, ítéletet eszik és iszik magának, meg nem választván az Ur testéi közönséges ételtől.“ (I. Kor. XI. 28—29.). A testi készület abban áll: hogy reggel józanon , éh gyomorral, díszes ruhába öltözve és tisztán menjünkeszent asztalhoz. Igaz, hogy Krisztus Urunk estve és étel után rendelte az oltári szentséget.j Az e’sö keresztények is jobbára estve, és néha étel után is, vették az Urat magokhoz, idővel mindazáltal, valamint a sz. mise úgy a nép áldozása is reggelre rendeltetett. Mivel pedig az oltári szentség az erősek kenyere s egyszersmind a gyöngék erősítő étke; általán a gyakori részesülés jóváhagyatik : ellenben mindenkor- 65 — o
