Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
61 — reszlény anyaszentegyházat sat. és a keresztatyák a gyermek helyett felelik: „Hiszek“ — Végtére kérdezi a pap: akarsz-e megkereszteltetni ? és mihelyt a kereszlatyák a gyermek nevében válaszolják: „akarok“ azonnal ennek fejére önti a vizet, és Krisztus parancsa szerint mondja: „N. én téged keresztellek az Atyának, és Fiúnak, és sz. Léleknek nevében, amen.“ Azután a pap kegyolajba mártja hüvelykét, s megkeni vele a megkeresztelt fejének tetejét. Ezen kenés jelképe annak: hogy valamint az olaj a testbe hat, olly hathatós és állandónak kell az emberben is a hit és isteni szeretetnek lenni. A fehér gyolcsruha, mit a pap a gyermek fejére tesz, a tisztaság és ártatlanságnak ruháját jelenti, mellybe az ember a keresztségben öltözik és öt inti, hogy belőle soha se vetkőzzék ki. Az égő viaszgyertya, mit a pap a megkereszteltnek, vagy e helyett a keresztatyáknak kezébe ad, a keresztény hitnek világát jelenti. Végre a pap a megkereszteltet elbocsátja, mondván: „menj el békével, és az Ur legyen veled, amen“. íme milly szépek és tanülságteljesek a sz. kereszt- ségnek szertartásai! Világosan élőnkbe terjesztik azok, mik voltunk keresztség előtt, mik lettünk abban, és mire köteleztük magunkat. Keresztség előtt eredendő bűnben voltunk: keresztségben pedig, mint Krisztus vérében , abból kitisztultunk , és azt fogadtuk, hogy Krisztus tanítását egész éltünkben igazán hinni, becsülni, az egész világ előtt vallani , annak parancsai és Krisztus példája szerint azt alkalmazni fogjuk. Emlékezzünk meg azért ezen fogadásunkról, valamint ama megbecsülhetlen kegyelmekről is; fökép születésünk napján vagy mikor megkereszteltettünk, továbbá sz. háromság ünnepén és valahányszor látjuk a keresztséget kiszolgáltatni, sőt valahányszor szentelt vízzel meghintjük magunkat.
