Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
62 — 32. §. Bérmálás. Keresztségben az ember az eredendő s minden a ke- resztség előtt elkövetett bűntől megtisztul. 0 Isten fiává, s a keresztény katholika anyaszentegyháznak tagjává lesz. 0 az isteni kegyet nyeri meg, hogy Jézus tanítását jól megértse , erősen higye, s pontosan teljesítse. E kegyelem a bérmálás szentségében öregbíttetik. A megbérmált hitében s rósz hajlamainak legyőzésében megerösíltetik. E szentség a kér. katholika egyházban már az apostolok idejétől fogva kezek föltéte által s imádság közt szolgáltatott ki. így az apostolok történetében olvassuk, hogy Fülöp szer pap által megkeresztelt szamaritánoknak Péter s János ekép adák a sz. Lélek ajándékit. Hasonlag tett sz. Pál 12 efezussal, kikre t. i. — megkeresztelvén előbb őket Jézus nevében — mert csak János keresztségét vevék föl — kezeit tévé, s ekép szála rájoka sz. Lélek. (Apóst. tört. XIX. 5.). A kereszténység zsengéjében valamint a megnőttek úgy a kisdedek is, mindjárt keresztség után, bérmáltattak meg. Azonban tanácsosb, hogy a gyermekek, kik e szentséget fölvenni akarják, legalább a vallás alapigazságait tudják , miszerint annál nagyobb tisztelet és alázattal járuljanak e szentséghez. Ekép tön Üdvezítönk, ki három évig tanította előbb apostolit, mint nekik a sz. Lelket küldötte, ki őket a vett tanításra emlékeztesse, azokról fölvilágosítsa, s ekép a hitben megerősítse. Ezen okból tartoznak a megbér- málandók bérmálás szentsége felöl vett tanításról tanítóik vagy lelki pásztoraiktól bizonyítványt hozni. Valamint az apostolok pünkösd napján vevék a sz. lelket ; úgy maiglan is a bérmálás szentsége a püspököktől pünkösd körül szolgáltatik ki s pedig következőleg: A püspök először megmossa kezeit, ez által ama tiszteletet jelentvén mellyel e szentségnél el akar járni. Azután a térdre esett
