Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

52 —

által örök nyugalmat kíván. Misekezdet végével nem mondja a pap: „Dicsőség az Atyának“ sat. sem „Gloria in excelsis“ sat. s az üdvirat olvasására sem mondja el az áldáskérést. Továbbá nem a hitvallomást, s üdvirat után nem csókolja meg a könyvet. Mikor a pap bort és vizet önt a kehelybe, nem vet a vízre keresztet és nem áldja meg azt, mert a víz az élő keresztény népet illeti. Mikor az „Agnus Dei“-t mondja, nem veri mellét, mivel nem az élőkért, sem magáért, hanem a halottakért imádkozik, azért nem is mondja: „Irgal- mazz minekünk, adj nekünk békességet,“ hanem; „Adj nekik nyugalmat,“ es harmadszorra: „Adj nekik örök nyugalmat.“ Mise végén nem mondja a pap: „Ite, missa est;“ áldást sem ad az egybegyült népre, mert azonkül, hogy mind a kettő valami ünnepélyes dolgot és örömet jelent, ennek még az is az oka, hogy a halotti mise nem a jelenlevőkért hanem a tisztító tüzbeli lelkekért mondatik és szolgáltatik, kiknek a pap az Ite, missa est, és az áldás helyett emez igékkel: „Requiescant in pace“ békés nyugalmat kíván.

28. §.

Jézus szenvedése s halála felőli ajtatos elmélkedés a szent miseáldozat alatt.

Üdvözítőnk kívánja, hogy a sz. miseáldozatnál szenvedése s haláláról megemlékezzünk. Ezt következőleg tehetjük : Ha látjuk, hogy a pap áldozatruhában az oltárhoz megy, személyébén Jézus Krisztust képzeljük magunknak a jeruzsálemi templomban. Papon a miseing emlékeztessen minket ama hosszú fehér ruhára , inellybe Herodes Jézust öltözteté, hogy öt kicsúfolja, és udvarában szenvedett megalázásokra. Isten fia itt érettünk magát, mint esztelent, hagyja kinevettetni s kicsúfoltatni, s mi ruházataink által tüntessük ki magunkat s mások fölé emelkedjünk? Az öv, mit testén visel a pap, a lebenyeg, ama bilincseket s kötele-