Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
40 Elöudvarban, az égő áldozatoltáron, a naponkénti reggeli s esti áldozat — egy megölt bárány, mint véres áldozat, — égettetett el. Ama tiszta áldozat, mellyröl Malakias jövendölést tön, a mi oltárunkon készíttetik s az Isten szent nevének tiszteletére meg is füstöltetik. 21. §. Kézmosás. Mikor ujjait mossa a pap és azokat megtörli, hogy az áldozatot tisztátlan kezekkel ne illesse, egyszersmind a szívnek ama tisztaságát is jelenti, mellyel a sz. áldozatnál lennünk kell. Az alatt kérjük mi is az Istent, hogy tisztítsa meg kezeinket, ha talán azokat valami roszra kinyújtottuk, és szentelje meg szívünket, mellyet vétkes kívánságunkkal meg- fertöztettünk, hogy ezen sz. áldozat alatt tiszta kezeket emelhessünk az Istenhez, és tiszta szívvel imádkozhassunk hozzá. A pap az oltárhoz visszatérvén, egy rövid imát mond, hogy a teljes sz. Háromság ezen sz. áldozatot Jézus Krisztus szenvedése, föltámadása és mennybemenetelének emlékére, a szenteknek dicsőségére és a mi üdvünkre kedvesen vegye: és hogy, midőn mi a szentek emlékét e földön ünnepeljük. ők érettünk mennyben esedezzenek. Melly rövid ima után a pap a néphez fordul s „Orate fratres sat. — imádkozzatok atyafiak“ sat. a jelenlevőket buzgó imádkozásra serkenti, hogy áldozatuk kedves legyen a mindenható Atya előtt. Ez intés után olvassa a Secreta-kat, azaz: a halkkal mondandó imákat, mellyek az egyházi idő vagy ünnephez , vagy a közönséges szükséghez vannak alkalmazva, vagy mellyeket a pap saját buzgóságából végezni szándékozik. — Öntsük ki mi is ezen alkalommal Isten előtt szívünket, kapcsoljuk buzgóságunkat a pap ajtalosságához, és vele, egy létektől áthatva, nagy alázatossággal és bizalommal kérjük Istennek segedelmét szükségünk fedezésére.
