Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
kezzék, miszerint tilztának kell neki lennie, ha akarja, hogy ajtatossága Isten előtt kedves legyen. Mert az istentelennek áldozati utálatosak az Urnái, az igazak fogadási engesztelők (Példabesz. XV. 8.). Valahányszor tehát a sz. miseáldozatnál megjelensz, mindig igaz, tiszta s alázatos szívvel történjék az. Külső vi- seletedben is mutasd meg belső ájtatosságodat. Igen vétkezik az, ki midőn a mennyei Atyának e sz. áldozat bűneinkért véghezvitetik, más godolatokkal foglalkozik, vagy beszélget, nevet, ide s tova néz. Régi időben annak, ki a sz. miseáldozat alatt beszélgetett, tiz napig kelle kenyér s viz mellett böjtölnie. Mihelyt tehát a templomba lépsz, menj a padba s ne szégyenlj térdre borulni, mert ez ama külső jel, mellyel Isten iránti tiszteletünket szokjuk kimutatni. Üdvözítőnk is térdre borult, az Olajfák hegyén, midőn mennyei atyjához imádkozott (Luk. XXII. 41.). Azután igaz áhita- tossággal kisérd a papot, s végy részt mindenben, mit ö.az oltárnál véghezvisz. 8. §. A szent miseáldozat szertartásainak magyarázata elejétől fogva fölajánlásig. A pap az oltárhoz érkezvén, hol a legszentebb áldozatnak , mellyet Krisztus bűneinkért a kereszfán véghez vitt, megujittatmia kell, nem tartja magát méltónak , hogy a vallásnak e szentségéhez azonnal fogjon; azért a mint a kely- het az oltárra letette, annak közepén egy kevéssé megállapodik, s e sz. tárgy felöl elmélkedik , azután lemegy az oltárnak legalsó lépcsőjére, hol magára keresztet vet, s az oltárszolgák is, kik az imádkozó népnek helyettesei, keresztet vetnek magokra, és ezen ajtatos szertartással készül a szent áldozathoz, intésül; hogy mi is minden dolgainkat keresztvetéssel kezdjük. Azután Dávidnak XLII-dik zsoltárját, az oltárszolgákkal fölváltva, elmondja, hogy Isten iránti tiszteletet, alázatosságát, bizalmát, és ajtatos örömét — 26 —
