Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

— 23

az Urnák minden parancsát örömmel elfogadja s teljesíti; s erre czéloz a papnak könyörgése, midőn azt magára veszi, mondván : Uram ! ki mondád az én igám édes, s az én terhein könnyű, engedd azt tígy hordozhatnom, hogy kegyelmedet megnyerjem.

A miseruhán, valamint a lebenyegen, s karöltön több keresztet látunk. Ezek azt jelentik, hogy ezen, az ima által fölszentelt ruhák csak az isteni szolgálatra, s ama legszentebb áldozatnak végbevitelére használtassanak, mellyet Krisztus egykor a keresztfán véresen véghezvitt. A bucsu- járáshoz , vecsernyéhez, temetéshez először karing (roche- tum), azután lebenyek végre karpalást (pluviale) használ- tatik. Egyéb egyházi foglalkozásra p. o. sz. beszédek, keresztelés, s szentségek kiszolgáltatásánál, vagy ha valami meg- áldatik, szenteltetik, közönségesen karing és lebenyeggel élnek a papok. Dolmákat (dalmatika) a szerpapok (Diaconi) s alszerpapok (Subdiaconi) viselnek ünnepélyes szertartások, bucsujárások * s temetéseknél.

6. §.

Egyházi öltönyök színe.

Az egyházi öltönyöknek színe eleinte csak fehér volt, minthogy a szentirásban is olvassuk, hogy Isten angyalai fehér ruhában jelentek meg, valamint Mária Magdolna és más asszonyok is fehérbe öltözött angyalokat láttak a koporsónál (Mát. XXVIII. 3.). XII. században behozatott az öt egyházi szín, u. m: a fehér, veres, zöld, kék és fekete. A fehér szín ajtatos lelki örömünket és az ártatlanságot jelenti. Élni szokott vele az anyaszentegyház Urunk-, szűz Mária-, hitvallók- (confessor), s szüzeknek ünnepein. A veres tűz- vagy vérhez hasonló szín meghaladja a többi szint és él vele az anyaszentegyház pünkösd napján, mellyen a sz. lélek tüzes nyelvekben szállott az apostolokra, és vér-