Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
- 24 tanúk napján, kik véröket ontották a keresztény hitért. A zöld szín, melly a fehér és veres között középső, a mennyei boldogság iránti reményünket jelenti. Az anyaszentegyház rendeléséből élünk vele pünkösd nyolczadnapja után egész úrjövetig (advent) , hacsak a napra valamelly ünnep nem esik, melly más színt kíván. A kék vagy viola szín a bűn- törés és a szomorúságnak jele; azért az anyaszentegyház urjövet, kántor, nagyböjt és vigilia vagy böjtölö napokra rendelé azt. A fekete, a halottak és tisztítótűzben lelkek fölötti bánatunk és szomorúságunkat ábrázolja; azért az aya- szentegyház azt csak halottas misék és szertartásoknál használja, továbbá nagypénteken, midőn Urunknak keserves kín- szenvedését és halálát gyászolja. 7. §• Szent mise. Mise vagy latinul missa — küldést tesz, melly szóval hajdan nem csak az egyházi vagy vallási, hanem a világi gyülekezetek is el szoktak bocsáttatni. Már a pogányok is illetlennek tárták az isteni szolgálatnak helyét engedelem nélkül elhagyni, azért nálok szokott jeles mondás volt: „Populi missio — a népnek elküldésed (Apui. lie. 11. Fab. miles). A keresztényeknél két ízben szokott ez történni, először az üdvirat és annak magyarázása vagy sz. beszéd után, másodszor pedig az áldozat végén. Az elsőnél ama zsidók és pogányokat szenvedték meg, kik a kér. hitre akartak térni ; de mihelyt az üdvirat magyarázatának vége lön, még a fölajánlás (offertorium) előtt a szerpap e szavaival, ,,Ite (concio) missa est“ — menjetek, ki vagytok küldve — a templomból kiparancsoltattak. Az utóbbi szertartásokon, mellyek az Ur asztalához szorosabban tartoztak, egyedül csak a hívek voltak jelen, s ezek is, mindennek vége lévén, ismét a szerpap e szavaival: „Ite, missa est“ haza bocsátanak. Ezen két rendű küldéstől azUr asztalának szertartá-
