Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 19 Az oltáron a szenteknek képei erényeik szép példáit tüntessék elönkbe követésül, s Isten kegyelme által legyenek irányul sz. életrei törekvésünknek, hogy az örök boldogságot elnyerhessük. Továbbá némelly templomban az oltáron Isten anyját vagy más szentet látunk főleg kiemelve , ki szerint az oltár is neveztetik. Anyailag gondoskodik rólunk a kér. kalholika egyház. Valamint Isten minden embernek egy angyalt adott, ki öt őrizze, s egy szentet, ki öt pártfogolja, kinek ö nevét is viseli; akép egy egész községnek is , mellynek egy közös temploma s áldozathelye van, egy szentje van, ki is annak örje, követési példája, szószólója. A feszületnek mindkét részén, szent áldozat- s közös imáalkalomkor, gyertyák égnek. Ez minket részint az első keresztények buzgalmára emlékeztessen, kik üldözések idejében ajtatosságukat éjszaka, világnál, végezték; részint a lelki világosságnak legyen jelképe. A szentség előtt mindenkori lámpavilág pedig arra, hogy az Istennek örökös fia, a mi isteni tanítónk, van jelen, ki minket minden igazságra tanított. Krisztus a világ világossága, melly minden embert megvilágosít, ki e világra jő, s ö tanított meg minket, mit gondoljunk, higyiink, reményljünk Istentől s mint szeressük öt. Az égő gyertyák Isten diesöitésére is szolgálnak; valamint már a jeruzsálemi templomban, Jehova tiszteletére , éjjel nappal a 4. arany gyertyatartón 4. lámpa terjesztett világot. Azért ha az isteni szolgálat ünnepélyesebb, több gyertya ég. Nagy ünnepeken többnyire 6., közönséges vasár- s ünnepnapokon 4., köznapokon pedig csak 2. A szentség kitevésekor kettővel több gyujtatik meg, Jézus Krisztusnak imádásra legméltóbb jelenléte kitüntetéséért. Általában a gyertyavilágok buzdításul legyenek, hogy hitünk a szeretetben élő, s ama világosság, mellyet Isten belénk öntött , az emberek előtt világító legyen, miszerint jó tetteinket lássák s a mennyei atyát dicsérjék. t*
