Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 20 — 5. §. Egyházi öltönyök. Már az ó szövetségben meghatározta Isten az öltönyt, mellyet Aaronnak, mint fö- s a többi papnak az isteni szolgálatnál használnia kelle, hogy a nagyszerű öltöny által a vallási szertartásnak nagyobb ünnepély tulajdonitassék, s az emberek Istennek hatalmára s fölségére figyeltessenek. Az érzéki emberek az urak hatalmát szolgáik pompás ruháiból szokták következtetni. Azéit rendelte a kér. katholika egyház is, hogy a pap a legszentebb áldozat — s más isteni szolgálatnál Isten tiszteletére sa hívek épületességére pompás ruhába öltözve jelenjék meg, s hogy e ruhák különösen szenteltessenek föl s csak az isteni szolgálatnál használtassanak. Alakja ezen öltönyöknek a legrégibb időbeli, s a kér. kath. egyházban általánosan elterjesztetett. Ezen öltönyök- hez ifjúságunktól fogva' vagyunk szokva, még pedig úgy, hogy igen különösnek tetszenék sáhilatosságunkban háborgattál nánk, ha azokat meg kellene változtatni.Ha az egyházi öltönyöknél is időről időre a divatot használnék, épen olly különfélék s olly különösek volnának azok, mint mindegyiknek Ízlése. A kér. kath. egyház külsőleg is meg akarja mutatni, hogy egy, s hogy az apostolok idejétől fogva a lényegesekben nem változott. Az egyházi öltönyöknek régisége a vallásos szertartásoknak tulajdon méltóságot s ünnepélyességet ad. A sz. miseáldozatnál a papi öltönyökhez tartozik: 1.) a vállkendő (humerale). Ezt nyaka körül köti meg. S midőn ezt teszi, ama kendőre emlékezik a pap, mellyel Jézus szemei beköttettek és ekkor öt ütötték sgúnyolólag kérdezők, ki üté meg (Luk. XXII. 64). Továbbá megemlékezik az érzékek megzabolázására s kéri az Istent, hogy minden ördögi csalfaságnak s ellenségeskedésnek legyőzésére ótalmazza meg öt az üdvösség sisakjával.
