Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

16

templomnak ama tizenkét helyen, hová az említett gyertyák vannak alkalmazva, kegyolajjal (chrysma) megkeni, a megkent helyekre pedig keresztet jelöl. A sz. olaj az isteni kegynek bőségét példázza, s hathatóságát azokra, kik a templomban, mint isteni kegynek tárházában, díszesen megjelennek. A 12 keresztjelölés arra emlékeztet, hogy esz.helytől Krisztus kereszte által űzettek el a gonosz lelkek és ott az Isten- üdvözítőnek gyözelemzászlói lobognak. Mindezen szertartás alatt a püspök olly imát mond, melly ahhoz legalkalmasabb, s a jelképek értelmét és mivoltát is magyarázza. — E szertartásokkal föl szentelni templomot tulajdonképen a püspököt illeti; azonban ö engedelmet szokott adni a fölszentelésre az alrendü papoknak is, főkép pedig az alesperesek- nek; de ezek a templom falait nem szokták kegyolajjal megkenni s azért, ha a fölszentelés püspök által ment végbe, akor megkülönböztetöleg a templom fölszenteltnek (dedicata, consecrata ecclesia) , ha pedig alrendü pap által, akkor megáldottnak (benedicta) mondatik. — A templom fölszen- telési nápját évenként meg szoktuk ülni. Ekor mind arra, mit eddig a templom fölszenteléséről mondottunk, áhítato— san meg kell emlékeznünk. Az eddig mondottakból kiviláglik , milly illetlenül s az ünnep méltósága ellen cselekszenek ama keresztények, kik e napon az evés és ivásban, táncz- s más vígságokban kicsapongnak. E visszaélés a kér. katholika egyház elöjáróitól mindig roszaltatott.

4. §.

Oltár.

Valamint minden nemzetnél találunk vallást és áldozatot, úgy oltárokat is, azaz: Istennek szentelt, áldozatokra rendelt, gyöp-, kő- vagy földből készített magasb helyeket. Nincs oltár áldozat, nincs áldozat oltár nélkül, és megszűnvén az áldozat, az oltár minden értelem s jelentés nélküli. Midőn Noé a bárkából kilépett, oltárt épített az Isten-