Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

17 nek, s ezen hálaáldozatot mulatott be neki. Mózesnek Isten parancsára áldozatoltárt kelle építeni. Kereszt vala az oltár, mellyen Krisztus az egész világ bűneiért ama nagy engesz­telő áldozatot véghezvitte. Midőn Krisztus Urunk az új szö­vetségnek vérontás nélküli áldozatát rendelte az utolsó va­csorán; asztal vala az oltár. A kér. kát. egyháznak zsengé­jében az oltár, mellyen ezen vérontás nélküli áldozat meg- ujíttatott, fából vagy köböl vala. A köoltárok koporsó ala­kúak voltak, mivel a keresztények legrégibb időkben, mi­dőn még nem voltak templomaik, a szent miseáldozatot kö­zönségesen a szentek sírjainál végezték, hogy példáik által a jámbor életre annál inkább fölbuzdíltassanab. Később ép ezeken a helyeken épílének templomokat s oltárokat. Végre, hol illyes helyök nem volt, a szenteknek legalább néhány ereklyéit tették az oltárkő alá, mi még most is történik. Azt kívánja a kér. katholika egyház, hogy az oltár köböl le­gyen , mert mi az oltár alatt nem csak a szenteknek erek­lyéit s a keresztel, mellyen Krisztus a véres áldozatot vég­hezvitte, értjük , hanem Krisztust magát ás, ki önmagának adá e nevet mondván: „Ez ama kő, mit az építők megve­tettek , ez lelt szöglet fejévé“ (Mát. XXI. 42.) és Pál efe- zeusokhoz írt levelében: „Ti a szentek polgártársai vagytok s az Istennek háznépe, fölépíttetve a próféták s apostolok által megvetett alapra, mellynek fő szöglelkövc maga Krisz­tus Jézus.“ (II. r. 20.) Először minden templomban csak egy oltár vala, később több állíttatott föl. — Az oltárt, mint magasabb helyett, hol a legszentebb áldozat mutatta- tik be, a püspök következőleg szenteli föl. Míg a büntörö (poenitentialis) zsoltárokat elmondja a kar; a püspök több­ször megkerüli az oltárt, azt minden felöl szentelt vízzel meghinti s végre, mi a vízből visszamarad, az oltár aljára önteti. Ez az igazi tisztaság- s ártatlanságot jelenti, mit sa­játunkká tenni tartozunk, hogy a legszentebb áldozatnál raéltólag megjelenjünk. Ezután a szentek ereklyéi hozatnak el díszmenettel (Processio), mellyeket a püspök a sírba tesz, kívül teföd s kéri az Istent, hogy minket, kedvelt 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom