Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

152 lenéit legyözé. S mi által? Nem fegyhatalom, hanem egye­dül az apostolok sazok kővetőinek nyelvei állal. Ez ünnepet a kér. katholika anyaszentegyház már az apos­tolok idejétől fogva tartja. S hogy a hívek ezen ünnepre il- löleg elkészülhessenek, elöttei napra böjtöt rendelt. — Pün­kösd napján s annak nyolczada alatt bérmálás szentségét szokták kiszolgáltatni a püspökök, emlékül; hogy valamint az apostolokra pünkösd napján szállott a sz. lélek, és őket új erőbe öltöztette, úgy a hívek is akkor teljenek meg szent lélekkel és erősödjenek a hitben. De azok is, kik már fölvették a bérmálás szentségét, ajtatosan elmélkedjenek ezen ünnepen Krisztus Urunknak, a mai és előbbi vasárna­pok üdviraliban foglalt szavai fölött, mellyekkel az ö eltá­vozásán megszomorodott tanitványit vigasztalta, hogy t. i. nem hagyja őket árvául, hanem vigasztalót küld nekik az Atyától, ki örökké velők marad, őket mindenre megtanítja, mindent eszökbe juttat, értelmüket megvilágítja, a hitben és erkölcsben megerősíti úgy, hogy képesek lesznek a legna­gyobb üldözések között is az ö tanításáról bizonyságot ten­ni, parancsait megtartani, és midőn látjuk, hogy Krisztus Urunk mai napon ígéretét teljesítette, győződjünk meg arról, hogy nekünk is szükséges Isten malasztja az üdvre, hogy a nélkül semmit, mi az örök életre érdemes volna, nem te­hetünk. (II. Kor. III. 5. Filipp. II. 13.) E malaszt pedig a sz. Lélek ajándoka. Ezzel ö fölvilágitja értelmünket, jóra in­dítja akaratunkat, gyámolit minket a kísérteiben , vigasztal a nyomorban, ótalmaz a veszélyben. Az q ajándéka, hogy az anyaszentegyház hív szolgái, püspökei és papjai által épségben és megvesztegetlenül megtartotta ama tanítást, mit az apostolok Jézus Krisztusnak szentséges szájából hallottak, sz. Lélek segítségével pedig annyi viszonyok között egész világon terjesztették, vérökkel megpecsételték, és drága bizomány gyanánt az anyaszentegyháznak hív gondviselé­sére bízták. Hívjuk segítségül e megszentelő, vigasztaló és üdvö­zítő lelket, s pedig 1) azért, hogy a papok buzgón s híven

Next

/
Oldalképek
Tartalom