Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

egy épülete, melly a püspök vagy ennek engedelmével más pap által az isteni szolgálatra ünnepélyesen fölszenteltetett.

3. §.

Templom-fölszentelés.

m

Amaz ünnepélyes szertartás, mellyel valami templom a legrégibb időtől fogva fölszenteltetni szokott, jelképben adja elő , milly alázatosan kell mindenkor e sz. helyre járulnunk. — Már a pogányok is bizonyos szertartásokkal szokták fölszentelni templomaikat, berkeiket, oltáraikat és egyéb eszközeiket, mellyekkel az isteni szolgálatnál éltek; a zsidóknál pedig Isten maga határozta meg ama szertartásokat, mely- lyekkel a sz. sátort, papokat, papi öltönyöket, oltárokat és az áldozathoz szükséges edényeket fölszenteljék. így az első keresztények is isteni szolgálatra és a szentségek kiszolgáltatására szánt magán házakat vagy rejthelyeket, apostoli hagyomány szerint, bizonyos szertartásokkal szentelék föl. Jelenleg is azt teszi az anyaszentegyház, hogy ekép annál nagyobb tekintetet és tiszteletet szerezzen azoknak. — A püspök a templom ajtai előtt legelőször is leborul, s ez alatt a szentek áldás koszorúja (litan. Omn. Sanct.) monda- tik vagy énekeltetik el. Ez minket arra emlékeztet, hogy legalázatosabb tisztelettel jöjünk össze annak házába, kit minden szent imád. — Miután a püspök fölkelt; vizet szentel, s azzal előbb magát és a körülállókat meghinti, azután a templomot háromszor megkerüli és annak falait is meg- hintegeti. Minden kerület és ima után a leinlomnak betett ajtaján püspöki pálczájával kopogat; a harmadik menetel és kopogatás után a küszöbön püspöki pálczájának végével keresztet húz, mire az ajtó megnyittatik. Hogy a püspök magát, a körülállókat, és a templomot szentelt vízzel meghinti; a szív és elme tisztaságát jelenti. Hogy a templomot háromszor megkerüli; a sz. háromságnak tiszteletére történik, kinek egyedül épülnek az áldozathelyek vagy temp-