Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

139 nél az oltár szolgáival földre borul, és Urunk szenvedése felöl legmélyebb alázattal sszivkeserüséggel elmélkedik. Mi­kor fölmegy az oltárnak bal szárnyára, két üdvlevelet olvas. Ezeknek foglalatja arra czéloz, hogy Jézus véres halála ál­tal bűneinkből kitisztultunk, az örök haláltól megmentettünk, valamint egykor az izrael nép húsvéti bárány vére által ki- szabadíttatott az egyiptomi szolgaságból. Erre következik sz. János üdvirótól irt Jézus szenvedésének története; azután két két imát mond a pap: 1) Az egyedül igaz és üdvözítő anyaszentegyházért hogy Isten azt gyarapítsa, békében és egyeségben megtartsa: 2) A pápáért, mint az anyaszentegy- ház fejéért, hogy áldott legyen kormányzása. 3) A püspö­kökért, papokért, többi alrendü egyházi szolgákért, és az egész keresztény népért, hogy Istennek híven szolgáljanak. 'Y) A királyért, mint az anyaszentegyháznak védjeért, hogy jobbágyai hívek és engedélyesek maradjanak. 5) A hite— lemzökért, hogy keresztény tudományban és erkölcsökben növekedjenek. 6) Minden szerencsétlen beteg, rab, éhező, utazó, hajózóért, hogy szükségökben segítessenek. 7) Az eret­nekekért és elszakadtakért, hogy megismervén tévelygésö- ket, a katholika és apostoli anyaszentegyháznak keblébe visszatérjenek. 8) A zsidókért, hogy végre kiderülvén vak­ságukból, fogadják el az igaz világosságot, Krisztus Jézust. 9) A pogányokért hogy elhagyván bálványaikat, ismerjék meg az egy igaz Istent, és kit küldött, Jézus Krisztust. Min­den ima elején a pap „oremus“-t — imádkozzunk — mond a szerpap pedig térdet hajt és ,,flectamus genua“ szavakkal a népet inti, hogy a következő másodikra térdeljen le; de mivel ez most már szokáson kívül van, azért térdhajtás után az alszerpap „levate“ szóval inti, hogy keljen föl. A zsidó­kért való imára elmarad a térdhajlás, mert ök e napon térd- hajtással csúfolták Krisztust. Imák után a pap ugyanazon bal szárnynak legalsó lép­csőjére megy, a miseruhát leteszi, a feketén bevont feszü­letet kezébe veszi, azt a nép felé tartja, kibontja a takaró­nak felső részét úgy, hogy a kép feje látszassák s mélyebb 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom