Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
hanggal énekli; „ecce lignum crucis“ sat. — ime a keresztfa, mellyen a világ üdve függőit! a kar pedig énekli: „jertek, imádjuk azt“: mire a nép térdre esik, hogy a fölfeszített Jézust imádja. Kibontja azután a pap a feszületnek jobb karját, fölebb tartja azt, és fönebb hangon a karral együtt ugyanazt énekli. Végre egész feszületről leveszi a takarót, az oltár közepére megy, a feszületet még fölebb tartja , s még fönebb hangon ö és a kar is ugyanazt éneklik. Ezután a pap maga viszi a keresztfái az oltár előtt már a végre készült helyre, hol azt egy leterített posztó-és vánkosra teszi, s oldaslag czipöit leveti, mint egykor Isten parancsából Mó- » zes cselekedett, mikor az égő csipkebokorhoz közelgett (II. Móz. III. 5) és kereszlimádásra megy. Mentében háromszor térdre esik, mint Krisztus, mikor Getszemanni kertben háromszor imádkozott, „hogyha lehetséges, múljék el a szenvedés pohara,“ (Mát. XVI., 39 — -l'I) és legmélyebb alázattal imádja Jézust ama szeretetért, mellyböl érettünk szen- vedelt. A harmadik térdelés után megcsókolja a képet. Ugyanezt teszik az oltárnál szolgáló és más jelenlevő papok, fejedelmek, tisztviselők s más világi hívek is. Imádjuk legmélyebb alázattal mi is Üdvözítőnket, ismerjük meg, hogy e véghetlen szeretelre, meilynek következtében ö érettünk meghalt, méltatlanok voltunk. Könyörögjünk töredelmes szívvel bűneink bocsánatáért, köszönjük meg tiszta szívből megváltásunkat s fogadjuk erősen, hogy példája szerint minden embert s főleg a szükségben levőket, segitendjük. Ima vége felé meggyújtatnak a gyertyák, és a pap, ki az alatt ismét fölvette előbbi ráháit, a mellékoltárhoz vagy a kápolnába megy, hol tegnaptól fogva a szentség tartatott, hogy azt elhozza, visszajövet a szentséget táronyra teszi, megfüstöli s miután bort s vizet öntött, s néhány imát végezett, jobb kezébe veszi a szentséget, fölemeli azt, azután három részre töri, egy részét a kehelybe ereszti, az Urat magához veszi, a belyhet kiöblíti s rövid hálaima után az oltárt elhagyja.
