Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
425 javaik’ jövedelmét az egyházi törvények’ értelme szerint ájtatos czélokra fordítsák, és azokból, mint már előbb mondottuk, rokonaiknak, ha szegények, csak alamizsnaképen adjanak L. Instructio Y. Cleri Sabariensis, quam edidit Joannes Szily Episcopus Sabariensis, Yindobonae, typis Joannis Thomae de Trattnern — a 37 és k. lapon. 100. §. A’ vendégek, főleg pedig a’ szegények iránti magaviselet. A’ vendégek iránt legyen a’ lelkipásztor nyájas, udvarias, leereszkedő, barátságos és jószivü; mind e’mellett legyen takarékos és erején fölül soha ne költsön. A’ drága , pompás asztalok a’ szegényeknek kárukra vágynak, az egyháziaknak pedig irigységet szereznek. Egyébiránt azon vendégeket is, kik nem hivatnak, hanem annak idejében hívatlanul ’s mintegy önként jönek, főleg a’ tisztes- rangú utazókat, azután a’ papokat és szerzeteseket, kivált a’ kolduló szerzeteseket szívesen lássa, ’s illően fogadja. Mindenben valamint az utálatos fösvénységet, úgy a’ hiú pazarlást, a’ szerény középszerűséget követve , okosan kerülje. Arra pedig épen nagy figyelmet kell fordítani, nehogy a’ lelkipásztor, midőn paptársait és barátait meg- vendégli, a’ mértékletlen evésre s ivásra szolgáljon alkalmat, s nehogy a’ vendégszeretet vétkes dobzódásra fajuljon. Sőt arról sem szabad megfeledkeznie, hogy nem csak paptársait, barátait és szomszédait kell vendégül meghíni, a kiktől tudniillik kölcsönös meghívást várhat, vagy más valamit reménylhet; hanem táplálni kell a’ szegényeket és megnyomorodottakat is , a’ kiktől tudniillik ez életben semmit nem várhatni, de Istentől annál bizonyosabban re- ménylhetni jövendőben az örök jutalmat. Ne is vizsgál- gassa mélyebben, kik ’s mik azon szegények, kikkel jót akar tenni; mert az Isten nem azok’ élete szerint fogja öt megjutalmazni, kikkel jót teve, hanem azon jó akarat,azon
