Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
426 nemes indulat, azon tisztesség, azon irgalmasság, azon jóság szerint, mellyel jót teve Can. 2. Quiescamus. Dist. 42. De még arra is vigyázni kell a’ lelkipásztornak, nehogy igazsággal az mondathassák felöle: miszerint éjjel nappal a’ gazdagok és hatalmasok körül forgolódik, a’ szegény ember’ kalibájába pedig be sem tekint. így tehát nem csak pásztori, hanem emberi tisztjének is tartsa a’ lelki- pásztor, mikor csak lehet, a’ szegények’ házánál megjelenni, és látogatásával szinte mint atyai beszélgetésével az Úr’ nyájának ezen részét megvigasztalni. Ezt azonban nem úgy akarjuk értetni, mintha valami belsőbb barátságot kellene a’ néppel kötni; mert ha valahol, minden bizonynyal a’ köz népnél igen könnyen megvetést szül a’ bizodal- masb barátkozás. Ez okra nézve az emberi nem’ ezen osztályával mindig komolyan kell bánni; kerülvén mind e’ mellett a’büszke megvetést, sőt, hol csak lehet, atyai hajlandóságot mutatván iránta. 101. §. Az azon hivek-iránti magaviselet, kik más plébániához tartoznak. A’ más plébániához tartozó hivek vagy tulajdon lelki- pásztoruk’ akarata ellen, vagy ennek megegyeztével, vagy bucsujárás’ alkalmával jelennek meg a’ lelkipásztornál. Mi azon híveket illeti, kik tulajdon plébánosuk’ akarata ellen jönek a’ lelkipásztorhoz: illyeket ez, mindeneket előre okosan megfontolván, nem könnyen ereszt magához, annál kevesbbé fog pedig magához édesgetni; mert különben alattomos berzenkedésre vagy épen nyilványos panaszra szolgál alkalmat, sőt talán saját plébániáját ’s tulajdon híveit fogja elhanyagolni. Ennek akadályozása végett a’ lelkipásztor semmit meg nem szenved az isteni szolgálatban , mi a’ keresztény szokásokkal és az egyházi törvényekkel ellenkezésben vagyon; annál kevesbbé fog ollyasmit a’ szertartások közé behozni, mi szokatlansága ’s különös
