Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
32 szorgossan olvassa, süt azokat, mik szükségesebbeknek látszanak, tamilja is meg; másodszor mind azokat, miket a rovatok rendelnek, és pedig olly módon, mint a’ rovatok rendelik, teljesítse, mind azokat ellenben, mik az elfogadott rovatokkal ellenkezésben vágynak, gondosan távoztas- sa; harmadszor, hol a’ rovatok a’ lelkipásztornak nagyobb szabadságot engednek, úgy iigyekezzék ez mindent intézni, hogy az elöljárók rendelésével nem csak ütközésbe ne jojón , hanem inkább megegyezzen. Hogy azok, miket harmadik helyen mondottunk, teljesebben és tökéletessebben értessenek, megjegyzendőnek Ítéljük, miszerint azokra nézve, mik a’ lelkipásztor’ határozatára hagyatnak, az idő’ !s hely’körülményit és a’szeniélyek' természetét kell szem előtt tartani.A’melly szertartás, mód, rend pedig érett megfontolás után már egyszer elfogadtatott ; azt állandóan meg kell tartani; és azért a’ bevett jó szokásban mind addig semmit nem kell változtatni, míg a’ lelkipászror teljesen meg nincs győződve , hogy az, mit újólag bé akar hozni, a’ réginél tagadhatatlanul jobb, és hogy ugyanaz a’ hívek előtt is kedves és kellemes. Hogy pedig a’ nyilványos isteni tiszteletre nézve a’ most ajánlott állandóság föntartathassék; hogy a’ lelki- pásztornak káplánjai ’sjjegyéb segédei tudhassák, mit minő renddel kell tenniek; hogy végre a’ lelkipásztor’ utó- di mindjárt pásztori hivataluk’ kezdetén átlássák, az isteni szolgálat körűi milly különös szokásokat és szertartásokat kell szemök előtt tartani: szükséges leszen az isteni szolgálatnak ezen különös módját és rendét írásba foglalni. Ezen írásban ki lehet tenni: az egyháznak minő különös szokásai vágynak köznapokon, vasárnapokon és ünepeken;mi divatozik a’ szentségekre, áldásokra és más illyesekre nézve; mit kell szem előtt tartani az év’ különös részeiben, úgymint adventben, böjtön ’s a’ t.; az egyház’ különféle szolgáinak minő kötelességeik vágynak; kire mi van bízva különösen ’s a’ t. Befejezésül itt még azt az egyet jeleljük meg, miszerint a’ lelkipásztornak azokra nézve különös vigyázattal kell lennie, mi-
