Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
31 9. §. A* rovatok ’ helyes használását illető szabályok. Miután a’ szertartások az előbbi §-ban fölhozott szabályokhoz alkalmaztattak; azon kérdés támad: az illő módon rendezett és szabályozott szertartásokat mikép kell kiszolgálni? E’ kérdésre általában azt válaszoljuk, hogy a' szertartásokat az anyaszentegyliáz’ rendeletihez kell alkalmazni ; ugyanis hogyan tetszhetnék olly tisztelet Istennek, melly az anyaszentegyliáz’ határozatival ellenkezik, holott ez vagyon Istentől a’ végett rendelve, hogy szükséges rendeleteket tegyen, és hogy a’ szentségek’ kiszolgálásában kiki az ö parancsilioz alkalmazza magát L. Conc. trid. sess. 7. can. 13. de sacramentis. Egyébként is ki t agadhatná, hogy a’ keresztény egyházak’ egyezése nem csak a’ hit’ ’s erkölcs’ dolgában hanem a’ szertartásokra nézve is igen kívánatos, üdvössége», süt szükséges ? De tegyük, hogy minden lelkipásztor belátása, vagy inkább kénye szerint rendelhet szertartásokat, és úgy végezheti ezeket, mint akarja : minő hiábavalóságok, minő zavarok fognak származni, ’s mennyire elfognak hanyagoltatni a’ szükséges szertartások? Sőt a’ mostani rendszabások mellett is milly meghason- lást látunk, ’s tapasztalunk azon lelkipásztorok között,kik a’ kiszabott rendet vagy nem tudják , vagy, ha tudják, el- mellözik? Abból tudniillik, hogy sokan az úgynevezett ru- bricákra vagy rovatokra vagy nem vigyáznak, vagy pedig azokat kényök szerint magyarázzák, az egyházi szertartásoknak meg kell zavartatniok, és az apostol által annyira ajánlott rendnek föl kell forgattatnia. így tehát azon elvből , hogy' a’ szertartásokat az anyaszentegyliáz’ rendeletihez kell alkalmazni, a’ következő különös szabályokat származtatjuk, ’s terjesztjük elő : először a’ lelkipásztor az egyházi szertartásoknak a’ különféle szertartásos könyvekbe foglalt rovatait, és a rovatoknak jelesebb magyarázatit
