Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
30 kezik, miszerint minden szertartásnak bizonyos és határozott értelmének kell lennie, hogy így a’ keresztény hívek elméjében és szivében olly fogalmak és érzelmek ébredjenek, niellyek a’ keresztény Hit- ’s Erkölcstudomány’ elveivel megegyeznek. így tehát a’ nyilványos isteni tisztelettől távol kell lenni olly szertartásoknak, mellyeknek vagy semmi értelmük nincs, vagy az embert az igaz ájtatos- ságban akadályozzák, vagy végre babonás fogalmakat és érzelmeket gerjesztenek. Ide tartoznak az ájtatosságnak különféle alaptalan nemei, a nagy fény, a’ szinházi pompa , az illetlen liangászat, a dologhoz nem értök által készített énekek, és minden más illyes, mi inkább a szemet és fület csiklandozza, mint az ájtatosságot biztosítja. Mind e' mellet épen nem roszaljuk, ha az ájtatosságnak valamelly ollyatén új neme hazatik be, melly a’józan észszel és evangéliummal teljesen megegyez , ha a’ fény díszes, a pompa jó-izlésü, ha az ének vagy liangászat üdvös érzelmeket g r- jesztö: sőt inkább mindezt mint a végett igen alkalmas segédszert ajánlandúnak ítéljük , hogy az isteni tulajdonokról ’s fölségröl nem csak a’ tudatlanoknak, hanem még a’ mi- veltebbeknek is helyesebb képzetük legyen. Befejezésül a végett, hogy a’ béke, egyesség és felebaráti szeretet köztünk föntartassék, a szertartásoknak ollyanoknak kell len- niek, hogy a híveket figyelmesekké tegyék, miként mindnyájunk elejbe egy czél vagyon tűzve , miként ezen czél’ elérésére minden embernek ugyanazon segédszerek adatnak, miként az egész emberi nem csak egy családot képez , miként következőleg egy közös mennyei atyánk vagyon, miként végezetre ezen jó atyának kellemes kormánya alatt mint testvéreknek kell élnünk. E’ czél’ e«zkölzése végett alkalmas tárgyak: a’ közös imádságok , a’ szentségek, az áldások, a’ körmenetek, egy szóval a’ nyilványos isteni tiszteletnek mind azon neme, melly a’ közönséges kérész, tény anyaszentagyházban szokásban vagyon.
