Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
168 42. §. Az olvasó , az imádságos könyvek és a’ solosma különösen. A’ különféle imádságokról az előbbi §-ban általán szülöttünk , most a’ keresztény-katliolikusok között szokásban lévő nevezetes!) ima-nemekröl különösen értekezendiink. Ezek között első helyen vagyon az olvasó, melly főleg a Mindenható’ imádására irányoz ugyan, de nagy részben a Szűz Máriát is illeti. Az olvasó kétféle, nagyobb és kisebb: a’ nagyobbik Mária’ zsoltárának is (Psalterium Marianum) neveztetik azért, mert valamint szent David’ zsoltárkönyve az Isten’ dicsőítésére összealkotott 150 zsoltárból, úgy a nagyobb olvasó is a’ Szűz Anya’ dicséretére 150 üdvözletből áll. A’ kisebbik olvasót 63 üdvözlet teszi; mert jobbára azt tartják, hogy a Szűz Anya 63 esztendeigélt vala. Egyébiránt az olvasó’ föl tál ál ójának némellyek remete szent Pált állítják: ki tudniillik naponként 300 imádságot szokott elmondani ; és ezen szám’ biztosítása végett 300 kövecset használt vala. Mások pedig azt mondják, hogy az imádság’ e’ neme a’ keresztes háborúk’ alkalmával jőve keletről nyugatra. Mindazáltal nagyobbadán úgy vélekednek, hogy nyugaton szent Domonkos vala az olvasó’ fő alapítója s jobb rendbe hozója. Azonban akárki által eredett s tökéletesit- tetettaz olvasó, annyi bizonyos: hogy az olvasóban nem csak semmi nincs, mit igazsággal gáncsolni lehetne , hanem még dicsérni és ajánlani is kell azt főleg azoknak, kik a mise’ titkaiban mélyebben behatni és az imádságos könyvekből imádkozni nem képesek. Igen, ezek olvasót imádkozván közelebb járnak az anyaszentegyház’ szándékához, mint azon esetre járnának, ha testiképen ugyan jelen volnának a’ szentmisén, de elméjeknek szabad féket engedvén, hiú sőt vétkes tárgyakról gondolkodnának, vagy ha talán még ezzel sem elégedvén meg, üres beszélgetéseik s illetlen