Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
169 tetteik által az ajtatoskodú híveket még botránkoztatnákis. Ez egyre úgy látszik, különös gondot kell fordítani a’ lelkipásztornak , nehogy az Ur’ imádságának és az angyali üdvözletnek töhszöri ’s tovább tartó ismétlése egyedül az ajakokkal történjék; mert valamint más imádságoknak ágyaz olvasó’ elmondásának értéke ’s höcse leginkább attól függ, ha az ember összeszedett s Istenhez fölemelteimével imádkozik e ? A’ különféle ima-nemek között második helyen említhetjük azon imádságokat és énekeket, mellyek az imádsá- gos könyvekbe foglal tatvák. Ha ezen imádságok és énekek elég világosok, ha a’ bennek ejöforduló szavak és szólásmódok az imádkozó hívek’ tehetségeihez szabvák, ha ezen fölül foglalatuk a’ keresztény-katholika hit szellemével egészen megegyez : kétség-kiviili dolog , hogy az imádságos könyvek igen nagy hasznukra vágynak főleg azoknak, kik gyönge erejek és ezek’ gyakorlatlansága miatt nem képesek a lelki dolgokat helyesen fölfogni, jó rendbe szedni ’s illöleg kifejezni. Azt azonban sajnosán kell említenünk, hogy ezen nagy fontosságú, gyakor-használatu és olly visz- szaelhetéssel kapcsolt ügyre nem fordittatik mindig olly gond és szorgalom , mint a tárgy’ méltósága érdemit Mindazonáltal országunkban sem példa nélküli dolog, hogy legjelesebb és legtanultabb férfiak dolgoztak imádságos könyvek’ kiadásán. Ezek közé számítandó Pázmány Péter bibornok , kinek nagy böcsü ünádságos könyve több kiadás után e’ czím alatt jelent meg: „Imádságos könyv, mellyetírt Pázmány Péter, a boldog-emlékezetű kárdinál és esztergami érsek. Budán, 1812.“ Hasonlóan dicsérettel említendő azon könyv, melly e’ felírással adatott ki: „Könyörgések és énekek, mellyek a’ vasárnapot és ünnepeket előző .estvéli ájtatosságra, a’ vasárnapi és ünnepi délelőtti és délutáni isteni tiszteletre, a’ köznapi reggeli, vagy a’tisztulás’ helyén szenvedő lelkekért tartatni szokott szent áldozatra, és a’ bérmálás’ szentségének kiszolgáltatására a pécsi
