Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
143 megfelel. Ha talán ezt sem tehetné; mivel a’ kivánt imádság nincs mega misemondó könyvben, vagy mivel oly- lyatén imádság’ fölvételét a’ rovatok meg nem engedik : a canonban különösen meg kell emlékezni a’ miséztetö’ szándékáról ; vagy legalább a mise’ kezdetén a’miséztetö’ szándékára föl kell ajánlani a’ szent misét. 37. §. A’ mise-szolgálásnak nálunk szokásban lévő módja. A’ mise -szolgálás’módja által a’ jelen kötet’ 23. §. szerint e’ helyen azon rendet és szertartásokat értjük, mellye- ket a' lelkipásztor misézés közben szem előtt köteles tartani. Általában a’ mise-szolgálás’ módjának ollyannak kell lenni, miilyennek azt a’ rovatok és ezek’törvényes magyarázata kívánja. Melly módot noha több utón és többféle könyvből tanulhatni: mindazáltal a’ következő munka különös figyelmet és ajánlatot érdemel: „Instructio practica de ss. missae sacrificio, juxta ritum romanae ecclesiae offerendo, una cum rubricis ejusdem missae brevibus notis illustratis, ad faciliorem discentium usum a R. P. Tobia Löhner, Soc. Jesu sacerdote ex variis auctoribus et manuscriptis instructionibus collecta. Augustae Vindelicorum, 1772.“ Az egész munka hat részre osztatik : különösen az első rész a’ mise* értelméről , osztályozásáról és más illyesekröl általában értekezik; a’ második rész azon szertartásokról szól, mellyek mise közben előfordulnak, és pedig első helyen azokról, mellyek az ünnepélyes és magányos misékkel közösek, a’ másodkon azokról, mellyek sajátképen az ünnepélyes misékhez tartoznak; a’harmadik leírja a’diakónus’, aldiakonus’, szertartó’, tömjénezö’ és gyertyahordozó’ kötelességeit, főleg az ünnepélyes mise alkalmával; a’negyedik észrevételeket közöl a különös misékről, az ötödik a’ körmenetek- löl és áldásokról; a’ hatodik végre a’ mise-mondást illető
