Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
144 rovatokat terjeszti elő , és ezeket fölvilágosítja. Mi azokhoz , mik ezen igen hasznos munkában foglaltatnak, alig állhatunk valamit: mind e’ mellett misézés közben jönek elő olly tárgyak , mellyekröl a papnak különösen kell gondoskodnia, s mellyek némi fölvilágítást érdemelnek. Itt tehát ezekről legalább röviden értekezendiink ; névszerintide számítván: a’ szentmise’ anyagát és alakát, a’ szent edényeket és eszközöket, elvégre a papi öltözeteket és püspöki ékeket. Mi a' szent mise’ anyagát illeti: ez buza-kenyérböl és szőlőből készített borból áll. Igen, a’ szent miséhez buza- kenyér kívántatik: így tehát nem szabad az ostyát rozsból, árpából, zabból, risből, kukoriczából vagy hüvelyes vcte- ményböl készíteni; sőt még a keményítőből készített ostya sem alkalmatos a’ szent mise-áldozathoz, mert noha a keményítő búzából készíttetik, a’ búza mindazáltal hosszabb áztatás által valami tejes anyaggá változik , melly későbben tűznél vagy a’ napon kipárologván, búzaliszt’ természetével nem bír, és így a’ belőle készített kenyér sem igaz buza-kenyér. Azonban az által nem változik meg a búzaliszt’ és kenyér' természete , ha a’ búza közé nehány szem más-nemű gabona keveredik; csak hogy az illyen gabona több ne legyen, mint maga a’ búza. Azután a’ buza-kenyér- nek sültnek kell lenni, és pedig vagy a’ kemenczében, vagy meleg lemez (Platte) között, vagy másként; így tehát a’ nyers, főtt vagy pirított tésztát nem tarthatni alkalmas anyagnak; ugyanis az illyen tésztát kimondhatná kenyérnek? holott vagy nem is étek, vagy az éteknek valamelly más neme és nem kenyér. Sőt még azon ostya sem alkalmas anyag, melly pirosra, zöldre, sárgára s a’ t. festetvén, levél- pecsétlésre vagy más ragasztásra szokott használtatni; hiszen eme’ vegyítés által is az ostya úgy megváltozik, hogy kenyérnek épen nem mondathatik. Továbbá nálunk e' kenyérnek kovászíalannak kell lenni; mert igen hihető, hogy Krisztus urunk maga is illyen kenyérrel élt az utolsó