Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
45 deilek Hémelly tárgyak’ neveit nem tudják, vagy ellenkezőleg némelly neveket nagy könnyűséggel elmondanak; mivel sokszor megtörténik, hogy a’ kisdedeknek vaiamelly tárgyról helyes fogalmuk van, de ezt szóval ki nem tudják fejezni; vagy meforditva némelly szavakat többször használnak a’ nélkül, hogy az általok jelentett tárgyat helyesen fölfognák. Yégre szorgosan óvakodjék, nehogy keresztény tanítás közben igen gyermekes tárgyakról értekezzék. Sőt azon legyen, hogy még azokat is, miket a’ kisdedek’ köréből kölcsönöz, komolyan és a’ religiúlioz illő módon terjeszsze elő; és ügyekezzék a’ dolgot úgy intézni, hogy a’ gyermekes dolgok közé ollyak is vegyittes- senek, mik a’ gyermekkor’ határait túlhaladván a’ kisdedet mintegy körén felül emelik. Hogy továbbá a’ megmutatott igazságot a’ kisdedek valónak tartsák: ezt szükséges leszen helyes okokkal bebizonyítani. Mi e’ tárgyról is már az I. K. 64—66. §§-ban bővebben szülöttünk. Tudniillik a’ most idézett helyen megmagyaráztuk : hogyan kell vaiamelly igazságot megmutatni először a’ tapasztalásból, azután a’józan észből, továbbá az Isten’ igéjéből, végre az emberek’ tekintetéből. E’ helyen tehát röviden csak azokat említendjük, miket fölebb, a’ pásztori Tanítás’ általános Tudományában, azért nem liozhatánk föl, mert egyedül a’ kisdedek’ elméjének meggyőzését illetik. Először is tehát a’ tapasztalásból merített okokat tekintve a’ kisdedekre nézve megjegyzésre méltó: hogy ezeket a’ keresztény tanítás közben sokszor használhatni , sőt gyakran kell is őket használni; minthogy köny- nyen átláthatók; de egyébként is a’ kisdedeket idején korán okokhoz kell szoktatni, nehogy ok nélkül akármit elfogadni megszokván, mindenkor készek legyenek akár- melly tanitmányokhoz sőt még a’ tévelygéshez is állani, mihelyt valaki által ezzel megkináltatnak. Azután a’ józan észtől kölcsönözött okokra nézve megjeleljük: miszerint ezeket, mihelyt a’ kisdedek’ életkora és belátása engedi,
