Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

405

elméjében mondja ki a’ beteg Jézus’, Mária’ és más szentek’ neveit, csókolja meg a’ feszületet, és vegye föl szent fohászok’ között az úgy nevezett, és teljes búcsúval járó közönséges föloldozást. Elvégre, lia a’ körülmények megengedik, a’ betegnek az élő hit’ tanúsítása végett égő szentelt gyertyát adván kezébe, midőn mások a’ haldoklók’ litániáját mondják, a’ lelkiatya a’ beteg előtt érthetöleg, világosan, csendesen, halkkal és lárma nélkül ezeket mon- dandja : légy irgalmas, kegyelmes Istenem! a’ te nagy irgalmasságod szerint. A’ te kezeidbe ajánlom Uram! az én bűnös lelkemet. Uram Jézus Krisztus vedd hozzád lelkemet. Szűz Mária, kegyelmek’ anyja könyörögj érettem. Minden szentek és Istennek választottai esedezzetek érettem ’s a’ t. Midőn a’ haldokló magán kívül kezd lenni 1:): lelkét Istennek az ő teremtőjének kell ajánlani. E’ közben, hol a’ szokás úgy hozza magával, a’ lélek-haranggal annak jeléül, hogy valaki haldoklik, csendittetni kell; hogy így a’ bevett szokás szerint a’ hívek a’ haldoklóért imádkozzanak. Miután pedig a’ haldokló lelkét kiadá, imádkozzék érette a’ lelkipásztor vagy maga vagy a’ jelenlévőkkel egyesülve. Azután, ha kivált az életnek még némelly jelei mutatkoznának, gondoskodjék: hogy a’ holtnak látszó test ne vetessék ki mindjárt az ágyból; azokat végre, kik a’ megholt miatt szomorkodnak, vigasztalja**). Befejezésül azon esetre, ha a’ beteg valamelly ragadó nyavalya miatt holt volna meg, a’ beteg körül lévőket meg kell inteni, hogy a’ holt testnek kigőzölgésétől, valamint a’ beteg’ ágyának és ruházatának használásától óvakodjanak; hogy ezeket, mielőtt illőleg ki nem tisztittattak, másoknak el ne adják, de még el se ajándékozzák; hogy végre mindent, mi másnak árthatna, eltávoztassanak, a’ szobát szellőztetés, füstölés és más szerek által tisztítsák, és így ártalmatlanná tenni ügyekezzenek. Egyébiránt a’ betegek-körüli gondoskodás’ alkalmával a’ megyebeli „Rituale“-n kívül hasznú-