Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
406 kát vehetni azon és más hasonló könyveknek, mellyeket a’ jelen K. 94. §. végén ajánlottunk. *) Hogy a’ lelkipásztor dolgát helyesen Intézhesse: a’ közelítő halálnak némelly jeleit e’ helyen fölhozzuk. Ámbár pedig a’ nyavalya’ különfélesége szerint szoktak a’ szóban forgó jelek változni: rendszerint mindazáltal a’ következőket vehetni észre: 1) az érverés vagy szokatlanul lassú, vagy szokatlanul gyors, akadozó, remegő és ollykor majdnem egészen eláll; 2) a’szemek mélyen beesnek , ’s belőlök a’ nélkül, hogy a’ beteg észrevenné, kö- nyűk hullanak; 3) a’ nyelv száraz, fekete, hideg, akadozó ; a’ szó gyönge, ’s mintha valamelly mélységből jő- ne; nyál vagy hab jő ki a’ szájból; a’ fogak csikorognak; az ajkak elfejérednek, sárgulnak vagy kékűlnek; ha a’ beteg iszik, úgy tetszik, mintha az ital valami mélységbe esnék; 4) a’ szájból és orrból hideg lélekzet jő ki, valamint a’ homlok és nyak is hidegen izzad, a’ beteg’ belsejében ellenkezőleg nagy a’hőség; 5) az ábrá- zat színében változik, rendszerint sárgakékre ; 6) a’ csuklás tartós, a’ száj sőt az egész test rángatódzik , az orr hegyesül, a’ hálántékok beesnek, a’ lélekzet nehéz, a’ szájból és orrból valami véres keverék jő ki és a’ haldoklót elfojtja. Egyébiránt meg kell jegyezni, miszerint a’ most előszámlált jelek közül némellyek olly betegek körül is mutatkozhatnak, kik még nem váltak halálra: ha raind- azáltal többek egyszerre megjelennek, a’ halált ha nem bizonyossá legalább valószínűvé teszik. **) Hogy a’ lelkipásztor azokra nézve is, kik az élők között némileg a’ megholthoz tartoznak, a’ halálból némelly lelki hasznot szerezhessen, a’ következőket tartjuk megjegyzendőknek: a) miután a’fájdalom’első rohanása megszűnt, az élőket illőleg kell vigasztalni, azt mondván p- o. nekik, miszerint ez az ember’ éltének föltétele, hogy egyszer meghaljon; mi is talán előbb, mint gondolnék, a’ megholt’ sorsára jutandunk; Istennek azért hálát kell adni, hogy a’ megholtat, míg életben vala, olly sok jótéteményben részesíté; most már a’ boldogult megszabadulván a’ földi nyomorok- és fájdalmaktól a’ boldogabb
