Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
392 got, a7. élemedett életkorral járó nyomorúságok' békés tűrése által mindenkinek követésre méltó példát keli adniok- Kiilönben is a’jó keresztény béketiirve él, ’s örvendezve Ital meg (patienter vivit, delectabiliter moritur). A’ betegek’ külső állapotát tekintve másodszor emlékezetbe hozhatjuk a’ beteg’ nemét. Ámbár tudniillik a’ beteg’ neme a’ beteg-körüli gondoskodásra nézve különös befolyással nem bír : mind e! mellett a’beteg nemére a’ lelkipásztornak különös gonddal ügyelnie csak azért is szükséges; nehogy, midőn másokat a’ tökély’ utján vezérel, maga a’ keresztény erénynek kárát vallja. így tehát a’ lelkipásztor más nembeli betegekhez menvén, gondosan kell óvakodnia, hogy valamit ne mondjon vagy ne tegyen, mi által általában a’ keresztény erény, különösen pedig a’ keresztény szemérem megsértethetnék. Ez okra nézve a’ beteg nő melleit úgy üljön vagy álljon, hogy szemei a’ tisztes szemérem’ korlátáit által ne léphessék ; egyébként is szüntelen emlékezetben kell tartani a’lelkipásztornak, hogy a’ szent dolgokkal szentül kell bánni; miután tehát a’ beteget lelkiképen ellátta, sem ismeretség’, sem barátság’, sem szánakozás’, sem vigasztalás’ ürügye, sem semmi más szin alatt olly nőszemélyeket többé meg ne látogasson, kik erényét akármi módon megvesztegethetnék, vagy legalább jó hirétnevét veszélyeztethetnék. Harmadszor a’ beteg’ külső állapotához ennek polgári állása és életneme tartozik. Ha talán a’ beteg közhivatalban lett volna, kérdezhetni tőle: valljon tisztviselés közben nem tekinté e tulajdon hasznát? nem hagyá e magát emberi tekintet által vezérelni ? nem vala e részre hajló ? az igazság’ ösvényén járt e mindig? a’ köz jó volt e mindenkor szeme előtt? kérdezhetni tovább: valljon mindenki iránt, főleg pedig a’ szegények, elnyomorodottak és elhagyatottak iránt igazságos és méltányos volt e? Ezen és más hasonló kérdésekhez adhatni még azon észrevételt, melly szerint Isten semmi különbséget nem tesz a’ szemé-