Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
385 lelkiismeretit semmi nagyol)!) vétek nem terheli; kik ezen fülül a’ jelen életnek sokféle örömeit és nyomorait tapasztalak már; kiket a’ halál házastársuktól, gyermekeiktől, barátaiktól, 's, úgy szólván, mindentől, mi előttük kedves, megfosztott; kiket következőleg még csak a’ jöv<i boldogabb élet biztos reménye, és az Isten választottival örökös tár- salkodás vigasztalhat és örvendeztethet. Ezek így kiálthatnak föl az öreg Simeonnal: „Most bocsátód el uram a’ te szolgádat a’ te igéd szerint békeségben“ Luk. 2, 29.; vagy pedig szent Pállal így szólhatnak : „Jó harczot harczoltam, a’ futást elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltetetett nekem az igazság’ koronája, mellyet megád nekem az Úr ama napon az igaz birú“ Tim. II. L. 4, 7 és k. Illyetén betegekre nézve az fő tiszte a’ lelkipásztornak, hogy megdicsérvén eltökélésiiket és megnyugvásukat Isten’ akaratán, a’jóban állandóságot ajánljon nekik egész az utolsó pillanatig, azután azon legyen, hogy szent elmélkedések és ájtatos indulatok között lépjenek a’ halál elejbe. Mi továbbá azokat illeti, kik a’ halált még óhajtják is: ezeket tekintve fontolóra kell venni az okot, mellyböl a’ halál’óhajtása származik. Ha a’ beteg azért kívánna minél előbb meghalni, hogy általában végczélját elérhesse, hogy névsze- rint Istennel az ő teremtőjével, Krisztussal az ö megváltójával szorosabb kapcsolatba jöhessen: az illy óhajtásban semmi nincs, mit kárhoztatni vagy csak roszalni is lehetne; ugyanis ki venné rósz néven, ha a’ vándor hazája után, az utas lakja után sóhajtozik? Egyébként is mint kívánkozik a’ szarvas a’ vizek’ kútfejéhez, úgy óhajtja a’ jámbor lélek Istent Zsolt. 41, 1. Szent Pálnak pedig meghalni nyereség vala; azért kívánt elválni, és Krisztussal lenni Filipp. 1, 21 és 23. így tehát a lelkipásztor a’halálnak illyetén óhajtását helytelennek soha nem mondandja, legfölebb arra figyelmeztetvén a’ beteget, hogy eltökélését és-kivánatát egyeztesse meg az Isten' akaratával, erre bizván egész ügyét. Sőt még azon esetre sem fogja a' beteget megfeddeni, 25 XI. KÖTET.
