Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
384 por és hamu, és, úgy szólván, semmi leszen : mondhatni a’ betegnek, hogy testünk rothadásban vettetik el, rotha- datlanságban támad föl; hogy nemtelenségben vettetik el, dicsőségben támad föl; hogy erőtlenségben vettetik el, erőben támad föl; hogy lelkes test vettetik el, lelki test támad föl Rom. 15, 42—44. Ha az elkövetett vétkek’ emlékezete kinozná a’ haldoklót: azt keli neki mondani, hogy irgalmas az Isten; hogy ö hasonló azon édes atyához, ki még a’ tékozló fiút is, midőn haza tér, szeretettel megöleli; hogy a’ Megváltó nem az igazakért hanem a’ bűnösökért jőve e világra; hogy a’ megtérő gonosztévö Jézushoz folyamodván a’ keresztfán e’ szavakkal vigasztaltaték: „Bizony mondom neked: ma velem leszesz a’ paradicsomban“ Luk. 23, 43. Ha a’ beteg azért félne a’haláltól, mert ez véget vet a’jelen élet’ minden gyünyörüséginek: meg kell mutatni, milly böcsök vagyon a földi örömöknek; hogy a jelen élet’ javai mulandók és rövid időig tartók; hogy minden, mi e’ földön létez, nem csak megváltozik, hanem még föl is oszlik; hogy mindennémü emlékek, még magok a’ városok és országok is, ámbár hosszú időkig tartanak, va- lahára megsziinendenek; hogy egyedül a’ mennyei örömök örökké-tartók , mint maga az Isten is örökké-való és változatlan. Elvégre ha a’ beteg azért vonakodnék a’ jelen élettől megválni, mert nője, gyermekei, szülői ’s egyéb hozzátartozói segéd és védő nélkül maradnak: vigasztalja őt a’ lelkipásztor mondván, hogy a’ mennyei atya az özvegyeket és árvákat védi, az öregeket segíti, mindenkiről bölcsen és atyailag gondoskodik; a’ ki ha megszűnnék az embernek gondját viselni, haszontalan és hiú volna minden fáradozás, ha mindjárt a’ beteg életben maradna is. Utóljára mondhatni a’ betegnek, hogy azok, kiket életben hágy, rövid idő múlva, talán előbb, mint gondolnék, őt fogják követni. Másként kell bánni azokkal, kik a halált nyugodt lélekkel várják. Ez olly betegekkel szokott történni, kik hosszabb időig úgy éltének, mint a’ jó keresztények szoktak élni; kiknek
