Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
203 sítendi; inkább híja Istent segítségül, hogy tisztjének úgy, mint ön és a’ hívek’ üdvössége kívánja, megfelelhessen. Valamint arra is vigyáznia kell, nehogy mindjárt első beszédében törvényes jogairól és a’hívek’ tartozásairól hosz- szabban értekezzék; azért tanácsolható, hogy e’ tárgyról vagy semmit se szóljon, vagy csak érintve ’s mintegy ál- talinenve mondja meg azt, mi legszükségesebb. Beszédét végre befejezheti, Krisztushoz mint mennyei fő pásztorhoz folyamodván, hogy a’ pásztori hivatal’ terhes tiszteinek hü teljesítésében ő legyen neki segedelmére. Azon beszédekben pedig, mellyek akkor tartatnak, midőn valamelly egyházi személy hivatalba vagy valamelly méltóságra lép, a’ bevezető a’ bevezetettnek érdemeit illően dicsérve hozza föl, és valamint ennek úgy a’reá bízott híveknek Isten’ bő áldását kívánja. Beiktatás után a’ válaszban hálás szívvel kell emlékezni mind a’ jótevő pártfogókról, mind különösen a’ beiktatóról; azután teljes szerénységgel ígérheti a’beiktatott, hogy erejéhez képest híven el fog járni tisztében; végre valamint elöljáróinak úgy a’ reá bízott híveknek boldogságáért buzgó szívvel fölfohászkodhatik Istenhez. Végre azon beszédekben, mellyek akkor tartatnak, midőn az egyházi személy hivatalát változtatván előbbi helyét elhagyja, inthetni és kérhetni a’ híveket, hogy legyenek állandók a’jóban, mellyet már gyakorlani kezdettek; vagy kinekkinek állapota ’s életneme szerint, az elöljáróknak szinte mint az alattvalóknak, a’ szülőknek szinte mint a’ gyermekeknek, a’gazdagoknak szinte minta’ sziikölködők- nek valamelly üdvös intést hagyhatni emlékül: végre befejezhetni a’ beszédet a’ szeretett nyájnak minden testi ’s lelki áldást kívánván és kérvén Istentől. Itt azonban érdemes megjegyezni: miszerint épen nem szükséges, hogy az egész beszéd a’ szóban lévő tárgyról tartassák, mert elég, ha a’ beszéd a’napi renden lévő evangélium szerint készíttetik, és csak a’ befejezésben hozatik az szóba, hogy a lelkipásztor búcsút akar venni. Azon esetre pedig, ha ta-
