Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
43 gondos fáradozás nélkül csak azért sem szerezhetjük meg; nehogy azokat, mikhez iparkodás és tulajdon erőink’használása által juthatunk, Istentől mintegy ingyen megnyerhetni reménylvén , semmit ne dolgozzunk ; és így min- nen tunyaságunk miatt a’ mennyel malaszt’ segélyére méltatlanok legyünk. Ide járul még az is, hogy János és Pál apostolokban az elme’ müipar- és gyakorlás-általi miveltségének nem csekély jelei mutatkoznak. 12. §. A’ lelkipásztornak szükséges elmebeli tulajdonok, tekintvén különösen az elme’ belső miveltségét. Midőn itt az elmebeli tehetségek’ belső miveltségéről vagyon szó; úgy látszik, hozzánk nem tartozó munkában foglalkoznánk, ha ezen míveltség’ hasznos és szükséges volta felől hosszan vitatkozni, ’s ugyanannak módja- ’s eszközeiről bővebben értekezni óhajtanánk. Legyen elég- röviden megjelelni, hogy a’ pásztori élet közben sok olly eset adja magát elő, mellyekben sem a’ tulajdon vagy mások’ tapasztalása, sem a’ Lelkipásztorság’ Tudományának bár legnagyobb gonddal gyűjtögetett ’s rendezett szabályai a’ pásztoron nem segitnek; mellyekben következőleg csak a’ tanulás és gyakorlás által kimivelt ész tehet hasznos szolgálatot. így tehát bizonyos, hogy az elmének úgy nevezett alaki vagyis belső miveltsége szükséges. Ámbár pedig az elmének sem valamelly tehetségét, sem bizonyos tehetségnek valamelly tulajdonát a’ nélkül el néni hanyagolhatni; hogy e’ miatt az elmének egész belső állapota ne szenvedne: az értelem’ jeles kimivelése mindaz- által a’ lelkipásztornak különösen azért szükséges; hogy a’ hivatalát illető egyházi ’s világi dolgokról mind maga helyesen gondolkodjék, mind mások előtt világosan értekezzék. De hasonlóan szükséges neki a’ miveit itélő-erő is; hogy okosan meg tudja választani: az idők’, szemé- lyek’ ’s minden helyezetek’ körülállásihoz képest mit illő
