Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

I

37

saságra nézve, sőt szükséges volta is bizonyos. Annak tehát, ki e’ hivatalt a’ hívek’ lelki hasznára akarja fordítani, kitűnő tulajdonokkal kell bírnia, mellyeket mi jelen munkánkban nem csak előszámlálandunk, hanem ki is fogunk bővebben fejteni. Most csaknem azon renddel, mellyet a’ lelkipásztor’ képének rajzolása közben tartánk szem előtt, a’jó pásztornak csak azon tökélyeit adandjuk néhány szóval elő, mellyek nélkül a’ pásztori hivatalt kívánt sikerrel el sem kezdhetni. Ezen tökélyek’ egész körét fölfogván, úgy látszik, ezek közül némellyek a’ testet, mások pedig a’ lelket, különösen, ennek tehetségeire nézve, az ismerő, érző ’s vágyó tehetséget illetik; de ide tartozik még névszerint az okos bánásmód és a’ bizonyos föltételekhez kapcsolt hivatás a’ pásztori életre. És ime itt azon tárgyok’ sora, mellyekről még ezen második fejezetben értekeznünk kell.

Ámbár szivünk’ keservével, de kénytelenek vagyunk kimondani, hogy sokan a’ lelkipásztor’ képét nem legdíszesebben ábrázolják, és őt csak olly embernek tartják, ki semmiben fogyatkozást nem szenvedvén, sőt inkább minden világi jóban ’s kényelemben bőven részesülvén másoktól, talán érdemén is fölül, böcsültetik. E’ tárgyról lévén szó ki merné kétségbe hozni? hogy olly lelki- pásztorok is nagy számmal vágynak, kik majdnem minden vigasztalás nélkül takarékos élelem, szegény ruházat , és az egyházi hivatal’ méltóságához alig illő lakás és butorozat mellett az Úr’ szőlőjében teljes erővel munkálnak; kikről tulajdon értelemben mondhatni, hogy a’ napnak terhét és liévségét majd minden jutalom nélkül viselik. Igaz, vágynak, bár nem nagy számmal, ollyanok is, kik jámbor eleink’ istenfélő intézkedéséből és bőkezű adakozásából egyházi fáradozásaikért bőven megjutal- maztatnak. Ezeket tekintve ki tagadhatja ? hogy nagy részét jövedelmeiknek legszentebb czélokra fordítják. Ha pedig ezek között, szent Jeromos’ szavai szerint ep. ad Nepot., ollyak találtatnak, kik a’ szűkölködő Krisztus