Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
38 alatt Javakkal bírnak, menyekkel a’ dús és csalárd ördög alatt nem bírtanak; ha találtatnak ollyak, kik az egyházban gazdagok, holott a’ világban koldusok voltának: ezeket gondos édes anya gyanánt kéri ’s inti az egyház, hogy lelkiismeretűkről és tisztökről meg ne feledkezzenek. Ha talán nem engedelmeskednek; a’ lelkipásztor’ diszteljes képére árnyékot vetnek ugyan, de a’ jobbérzésű pásztorokat érdemeiktől meg nem foszthatják. Mások, szó lévén a’ lelkipásztor’ eszméjéről (idea), ezt emlegetik: a’ keresztény hívekre nézve mindegy, akármelly czélból, akármelly szándékkal munkáljanak pásztorai, ’s ezek teljes mértékben eleget tesznek kötelességüknek: ha néhanéha prédikálnak és a’ szokásba vett szertartásokat annak idejében kiszolgálják; ha tovább tetteik meg nem sértvén az illendőséget, külsőkép és színre tisztességesek. Azonban illy alaptalan állításokra az alig fog figyelni, ki a’ religio’ és erény’ természetét gondosabban szokta vizsgálni. Ugyanis ki tűrhetné? hogy a’ keresztény pap, kinek Istent lélekben és igazságban kell imádnia .Tán. 4, 24., ugyanazt csak ajakival tisztelje; szive pedigltávol legyen tőle Mát. 15, 8. Ki szenvedhetné a’ képmutató hittanítót? ki hasonló a’ fejérített koporsóhoz, melly kivűl ékesnek látszik, de belül rakva a’ holt’ csontjaival és minden undoksággal Mát. 23, 27. Igen, vajmi derék pásztor az! ki meggyőződés nélkül prédikál, ki bxizgóság nélkül imádkozik, ki ájtatosság nélkül szolgálja ki a’ szentségeket és szent szertartásokat, ki végre Isten- és emberszeretet nélkül gyakorolja az erényeket. Vágynak utoljára ollyanok, kik a’ lelkipásztort oily dísztelen módon képzik magoknak, hogy őt mint előítéletek’, babona’ és lelki sötétség’ barátját; igazság’, tiszta ájtatosság’ és lelki derültség’ ellenségét adják élőnkbe. Ezeknek azonban, mint reményijük, mi már máshol, midőn tudniillik a’ pásztori hivatal’ böcséről értekezénk, illően megfeleltünk.
